Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most hozok részt, de vasárnap konfirmálás volt. Sikerült királyak voltunk! :D Itt is az 5. rész ami kicsit rövidebb lett mert alig volt időm, de nekem tetszett :) Remélem nektek is tetszeni fog ;)
A tegnapi álmatlanság ellenére boldogan keltem fel az ágyból. Amint ráálltam a lábamra félig összerogytam. Igen. A lábam nagyon fáj, és fel van dagadva, de legalább már az öngyógyító képesség már dolgozik rajta. Sajnos nekünk angyaloknak mezítláb kell járnunk, ami miatt még jobban fáj. Kifésültem a hajamat, majd kisétáltam a szobámból. Remélem ma nem azon a hülye hintán fogunk edzeni. Lementem, ahol a hallban a többieket láttam meg.
- Hol voltatok este? Csak annyit láttam, hogy jössztök befelé úgy hajnali 6-kor - mondta Emiko.
- Hajnal 6-kor? 7 óra van. 1 órát aludtam. Remilia mennyit alhatott? - kérdeztem.
- Semennyit. - mondta Sakuya.
- Nem is aludt? - kérdeztem.
- Nem. Ő már hajnali 6-kor fent van.
- Jó isten. Én még aludtam volna. Megyek hozzá. Edzeni kell.
- Most keltél - csodálkozott a hallba bejövő Reimu - Aludnod is kell.
- Aludtam.
- Egy órát - mondta flegmán Karina.
- Az is idő - rántottam vállat majd elindultam.
Nehézkesen járkáltam feldagadt lábaimon. Nem éreztem és azt sem tudtam, hogy megvannak-e. AZ út felénél nekiestem a falnak majd a földet pásztáztam egy ideig. Lassan felnéztem, ahol a testvéremet láttam meg, amint engem néz. Vállat ránt, majd elmegy mellettem szó nélkül. Felálltam majd elindultam nehéz utamon.
*Remilia szemszöge*
A kezemben egy régi papírt szorongattam, és közben olvastam. Szóval innen jött a démonnyelvi szöveged még akkor. Gonoszul elmosolyodtam majd azt hallottam, hogy valaki az ajtónak esett. He? Ki lehet az? Nemsokára választ is kaptam a kérdésemre. Honu lépkedett be az ajtón.
- Nem alszol? - kérdeztem.
- Ezt tőled is kérdezhetném. Edzeni kell.
- Jól vagy? Mintha nem bírnál állni.
- Kibírom hidd el. Az mi a kezedben.
- Flandre dala. Ahogy elolvasom az első sorokat, rájövök, hogy ezt a mondatokat mondta ő és Mao, mikor idejöttek.
- Megnézhetem? - kérdezte.
- Nézzed. De sokat nem értesz majd belőle, mert démonnyelvű.
- U.N. Owen was here? Ez a címe?
- Igen. Mehetünk? - kérdeztem mire bólintott és nagy nehezen elindult. - EMIKO! SEGÍTS NEKI!
Leértünk, majd kimentünk az udvarra, ahol mindenki ott volt, csak Horu nem. Rámutattam a hintára, hogy menjen rá.
- Ne. Bármit csak a hintát ne könyörgöm.
- Nyomás - mondtam majd leültem a kőre és intettem neki, hogy kezdheti.
- Had ne kelljen már. Légy szí.
- Álmodik a nyomor, hogy nem kell. Go go go.
Egy kamusírással felszállt. Ahogy elnéztem jót tett neki, hogy az angyalokkal edzett. Felnéztem Horu ablakára és láttam, hogy Honut nézi, majd letekintett rám. Elment onnan. Visszaszegeztem tekintetemet Honura. Láttam ahogy Sinék suttognak egymás közt valamit.
- Remilia.
- Igen? - kérdeztem.
- Honu ezt? Azért nem könnyű - mondta Reimu.
- Figyelj csak - böktem a fejemmel Honu felé, aki már egy kézen állt és nem mozgott a hinta. Hirtelen elindítottam de úgy is tartotta a pozíciót. Visszaültem és néztem a többiek csodálkozását. Mikor Honu visszaugrott egy lábra, felkiáltott és leesett.
- Remilia. Légy észnél - mondta Emiko.
- Nyugalom. Honu. Most vége az egyensúlyérzék fejlesztésének. Jöhet a következő.
- Remilia! - kiáltott rám már Sin is.
- Tudom mit csinálok. Gyere Honu.
- Megyek! - mondta majd felállt.
- Honu légy észnél! - mondta Sofy.
- Meg akarsz halni? Ha igen szólj nekem és lelőllek. Akkor legalább gyors halált halsz - mondta Jinx.
- Ennek tétje van. Ti ezt nem értitek - mondta majd elindult velem.
Egyenesen befelé mentünk az erdőbe, de éreztem, hogy Emiko követ. Félti Honut. Elértünk egy helyre.
- Ülj le!
- Nem kell tovább kérned. - mondta majd leült.
- Gyere te is Emiko mert megharagszom.
- Itt vagyok - mondta majd nekitámaszkodott egy fának.
- Nah Honu. Most ez nem furcsább csak több koncentrációt igényel. Az a jó, hogy ülnöd kell. Koncentrálj minden erőt a szívedre. Onnan az az erő tovább áramlik. Mivel ezt még nem csináltad ezért gyenge az öngyógyítód. Ennyi a lényege az egésznek.
- Rendben. Koncentrálok és közben meditálok attól könnyebb.
- Pontosan - mondta Emiko.
Elkezdett koncentrálni. Közben én elbeszélgettem Emikoval pár dologról, hogy holnap megint el kell valahová mennem és hogy holnap majd ő fogja Honut edzeni 2 órán át. Nemsokára Honu szólt, hogy befejezte.
- Honu ugrálj féllábon! - mondta mire elkezdett ugrálni.
- Elmúlt a fájdalom.
- Látod ezt kell használni. Mára ennyi. Mehetünk haza. Úgyis 7 óra van nekem meg még aludnom kell. Éjféltől dolgom van.
- Miféle dolgod?
- Szerintetek nekem nem kell ennem?
- Ki tudja - mondta Emiko.
- Land csitu van!
- Már nem is Emiko Land vagyok hanem Land Emiko? Milyen menő - mondta mire Honu elnevette magát.
*Honu szemszöge*
Hazaértünk. A nap többi része szokásosan telt. Éppen a szobámba mentem befelé mikor megláttam Horut.
- Őrült vagy!
- Miért? - kérdeztem.
- Megölöd magad, ha vele edzel.
- Mintha annyira tudnád. Hidd el. 5 nap múlva minden eldől a csatában, és én fogok nyerni.
- Hajrá - mondta flegmán majd bement a szobájába.
Ilyenkor szeretném megfojtani. Bementem a szobámba majd ledőltem aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése