Reggel viszonylag mosolyogva keltem fel, de még nem tudtam mit terveznek a többiek..............SAJNOS! Habár, még így sem volt annyira szar. Megfésültem a hajamat és fogat mostam. Lementem a konyhába, ahol Sin és Karina gyakorolt egy dalt. Karina gitározott Sin meg halkan énekelt. Ettem gyorsan valamit közben dúdoltam azt amit játszanak. Egészen jók voltak. Miután elvégeztem reggeli teendőimet ledőltem a hallbeli kanapéra.
- HONU GYERE! - kiáltott Emiko.
- Hol van Remilia? - kérdeztem.
- Dolga van. A te hülyeségedből.
- Mit csináltam?
- Hülyeséget mondtál. Gyere. Edzeni megyünk.
Ellenkeztem, hogy Emikoval biztos nem fogok. Végül megfenyegetett azzal, hogy hívja Teddy-t az egyik vadászkártyájáról. Végül is, őt szerette a legjobban. Ráhúztam a fejemre a párnát mire lerángatott a lábamnál fogva. Felálltam majd követtem kifelé. Rámutatott a hintára, mire inkább még most felálltam és megcsináltam amit kellett. Közben pontosítottam az erőt, így nem fájt annyira a lábam. Leszálltam majd követtem.
- Álljatok már meg! - kiáltotta valaki utánunk mire megfordultunk.
- Máris itt vagy? - kérdeztem.
- Nem beszéltünk sokáig Flandréval. - mondta Remilia. - Azt hittem, hogy már elkezdtétek.
- Nem akart felállni.
- Nem tehetek róla.
- Mindegy mindegy mindegy. Gyertek!
Elindultunk, közben valamiről beszéltek a többiek.
- Te ezt nem gondolhatod komolyan!
- De csak így hajlandó eljönni a húgom.
- Mi van? - kérdeztem.
- Mivel te azt mondtad, hogy még a húgom is végigfogja nézni a Horus harcodat, elmentem megkérni. De csak úgy jönnek el, ha mindenkinek egy erőelvonó karpereccel el lesz véve az ereje. Magyarul ha valaki súlyosan megsebesül, akkor Flandre bekattan, de úgy viszont nem tudom legyőzni, ha rajtam van a karperec. Mivel az én hangomra működik csak, kinyitom mindenkiét köztük Maoét és a húgomét is, és úgy állok ki vele, míg téged vagy Horut elviszik Sakuyaék valahova.
- Magyarul életveszélyben leszünk.
- LESZTEK! - mondta Remilia - Én nem leszek veszélyben. Ahogy Sofy és Flandre sem. Vámpírok vagyunk. Vért iszunk. Azért fogja Jinx majd lefogni Sofyt. Én meg addig megpróbálom kontrollálni magamat. Amúgy inkább te is a külső erőtől félj ne tőlem.
- Az mi? - kérdezte Em.
- Hát külső fegyver, külső eszköz. Itt vagyunk.
- Ez egy tisztás - mondtam.
- Emi ellen fogsz küzdeni.
- HOGY MI?! - kérdeztem.
- Most neked Emi vagy Emiko vagy Em vagyok?
- Nem is mindegy úgyis szereted ha úgy hívnak. És hajrá Honu. Ma zömmel harcolni fogsz a többiekkel. Mindenkivel.
- MICSODA?! - kérdeztem mire Em nekem támadt.
Eleinte gyengén védekeztem mert még mindig nem esett le semmi sem. Ez komolyan vette. Oké. Nekem így is jó. Erősen hátradobtam az ellenfelemet. Hirtelen eltűnt.
- Szervusz - köszönt a hátam mögül.
Mi a?! Megfogta a karom majd hátradobott egy sziklához, de visszalöktem magamat a szilárd talajra.
- Te azért szólhatnál, hogy majdnem kitörte a nyakam! - happogtam.
- Kösz nem. - legyintett Remilia egy fa alól majd felém nézett - Vigyázz inkább.
- He? - kérdeztem majd felnéztem és gyorsan elugrottam.
Majdnem eltalált egy tűzgolyó. Értem. Emiko olyannal támad amit nem tudok megtanulni és amit nehéz kivédeni. Viszont nekem is van pár trükk a tarsolyomban. Hagytam, hogy kergessen majd egy fa mögé bújtam. Lehoztam óvatosan egy csillagot az égből ami már bomlóban volt. Kinéztem a fa mögül ahol láttam, hogy Remilia engem néz kérdőn, hogy mégis mit csinálok.
- Hol vagy Honu??? - kérdezte Emiko majd megláttam és visszabújtam.Mikor megtalált nekilőttem a csillagot amitől hátraesett egy másik sziklához.
- Ezt eddig nekem miért nem mondtad? - kérdezte Remilia miközben felém jött.
- Tiltott technika.
- Aha.
- Áuáuáu - állt fel Em - Ez áú fájt áú. Én mentem. Áúáúáú.
Kuncogtam kissé miközben elindult.
- Ki a kövi?
- Emiko volt innen a legerősebb. Szerinted hülye lennék csak úgy idehozni Sint, Karinat, Reimut, Jinxet, Sofyt és Sakuyát, hogy ölessék meg magukat. Ezzel mindegyiket legyőznéd egycsapásra. Még talán Flandrét is.
- Azért ilyet ne mondjál - mondta valaki aki valószínűleg Flandre mivel ő szokott ilyenkor szokásához hívően megjelenni a fáról.
Felnéztük és tényleg őt láttuk meg.
- Vámot szedjek vagy az egész helyet zárjam le?
- Nyugi nővérem - mondta Flandre majd leugrott - Ha annyira azt hiszed, hogy ezzel engem a nagy Flandre Scarletot, a nagy Remilia Scarletnek a húgát legyőzné, álljon ki ellenem.
- Honu ezt már azonnal megtiltom. Nem akarsz meghalni. 1.Flandre. Te hülye vagy? Senki sem tud téged legyőzni csak én. Éhes vagy, hogy angyalvérre szomjazol?
- Nem mondom finom az angyalvér. Régen ittunk már. - mondta mire furán Remiliára néztem.
- Vámpírok vagyunk és válság van és inni is kell vért. Szerinted miért eszem mindig mungo tortát?
- Miért?
- A mungo gyümölcsben vér van. Azok a vega vámpírok - mondta Flandre mire a mellettem álló személy szúrósan ránézett - Mi van Remilia? Csak nem félsz tőlem?
- Fél a halál. Ha jól tudom téged dobott a kaszás vissza a halálból.
- Téged meg a randiról dobott - vágta oda a testvére mire majdnem elnevettem magamat.
- Gondolj bele Flandre. Nem volt normális az a csontváz és igenis helyes volt.
- Meg akart ölni téged.
- Én meg elküldtem melegebb éghajlatra szóval már más kaszás van. Kaszás 2.0.
- 2.0? - kérdezte Flandre.
- Ez a második kaszás az univerzum keletkezése óta.
- Megölted a kaszást? - kérdeztem.
- Túlságosan erőset ütöttem. Egy jó tanács. Ne kóstoljátok meg a vérét. Egy hónapig a vécén fogtok ülni.
- Nem terveztem a kaszást megölni - vágta oda flegmán Flandre.
- Igazi testvéri szeretet - cukkoltam őket.
- Max te és Horu között - mondta Remilia.
- Ugye tudod, hogy Horu azt tervezi, hogy megöl? - kérdezte Flandre.
- Azért ilyet nem tenne. A tesóm.
- Te mondtad nem én. Én még csak most figyelmeztettelek.
- Hát ezért jössz el. Tudtam, hogy normálatlan vagy, de hogy ennyire. Te csak azért jössz el, mert vagy Honu vagy Horu súlyosan fog megsérülni. Éhezel. Neked étel kel.
- Én nem élek vega koszton. Annyit mondok Honu. Félj. A. Külső. Erőtől. - suttogta Flandre a fülembe majd elment.
Elgondolkoztam. Horu külső támadással ölne meg? Ennyire félne tőlem? Vagy mi, mi van? Nem értek már semmit sem. Most vagy azért akar úgy megölni mert fél, vagy mert már alapból így akart. Meredten bámultam magam elé.
- Honu. Honu itt vagy? Honu mit mondott? - lóbálta előttem a kezét Remilia.
- Horu külső erővel győzne le. Azzal akar megölni.
- Visszamegyünk most azonnal!
Elindultunk és nemsokára hazaértünk. Én kint maradtam míg Remilia bement. Közben mikor oldalra néztem láttam, hogy Horu ott ül vagy alszik. Fél szemével rám nézett majd elment. Egyáltalán nem aggódik semmi miatt sem.
- Honu.
- Igen?
- Mindegyikőjükkel egyszerre kell megküzdened. - mondta Remilia.
- MI?! Azt mondtad, hogy nem mered egyszerre sem elküldeni ellenem!
- Külső erő van náluk. Valakinél kés, valakinél más. Ha Horu külső erővel akar legyőzni, akkor arra viszont készen kell lennünk. Ráadásul gyertek ide! - mondta mire mindenki odament és egy karperecet tett ránk - Most nincs semmi erőtök sem.
- Érzem hidd el - mondta Sofy legyengült hanggal.
- Legalább mi tudunk valamit csinálni - csapott bele Sakuya kezébe Jinx.
- Jah jah.
- Akkor most innen Honu. Le vagy szerelve. Én is beszállhatnék de inkább nézem - ásított egyet Remilia majd leült - Támadás.
- Ezt komolyan gondoltad? - kérdeztem mire egy lőszer hajtott el a fejem előtt.
Gyorsan hátraugrottam. Megnéztem mindenkit. Külső erő: 10%.......MINDENKINÉL! Remek. Mindenki 10%-kal erősebb. Folyamatosan jöttek a támadások. Bomba, mérgezett tű, minden jött nekem egyenesen. Alig tudtam kitérni. Hirtelen nem tudtam megmozdulni és semmit sem éreztem. Mikor rendesen láttam mindent rengetek kés tű bomba és lőszer volt előttem. Kissé lefagytam, nagy nehezen kivédtem, de pár bomba eltalált. Senkit sem láttam. Körbenéztem és senki sehol. Hirtelen megint megállt az idő és semmit nem tehettem. Mikor újraéreztem mindent, egy kés volt a nyakam körül.
- Szervusz Honu - köszönt a hátam mögött Sofy.
Oó. Pont egy vámpír. Hátra rúgtam egyet majd megfogtam a karjánál és a földre hajítottam.
- Sofy kiesett. - mondta Remilia.
Most a boszik jöttek. Mikor egyszerre hárman ütöttek volna kirúgtam a lábukat majd kézre állva elküldtem őket melegebb éghajlatra így ők is kiestek. Most jött Jinx. Nem volt annyira nehéz elég volt elvenni a fegyvereit és onnantól nyert ügyem volt. Emiko. Emiko erősebben harcolt de ő sem volt már nagy kalap. Sakuyával meg sem kellett küzdenem mivel ő alapból a többieknek segített az idő megállításával.
- Kezdhetjük? - állt fel Remilia.
- HE?!
- Velem fogsz küzdeni. Ne aggódj 5 erőelvonó karperec van rajtam.
- Álmodj még. Még így is 500-as az erőd...........AZ 570-RŐL!
- Akkor nem? - kérdezte.
- Nem. Nem akarok meghalni.
- Oké. Mára ennyi. Kíváncsi lettem volna hogyan harcolnál ellenem, de nem tudom meg. Én mentem kajálni.
A nap többi része nyugisan telt, de többször láttam, ahogyan Horu engem figyelt. Este ledőltünk aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése