7.rész Part4/7

Sziasztok!

Bocsánat, hogy megint az időt húzom, de valamit be kell jelentenem. Júniusban írom ezt a blogot végig, de már csak új részek szeptemberben lesznek, illetve 1-2 júliusban és augusztusban.

Lehet, hogy majd hamarabb jön a 2. évad amikor úgy érzem, már nem tudok ide írni.

JÓ HÍREK! :D Elkezdtem írni a prológust a 2. évadnak, és pár új szereplő már meg is van :) Ha jól tudom akkor 5 új kari van eddig, de több lesz az biztos :))

Egy kis ízelítő a prológusból, mert már sokan rám írtak, hogy nagyon várják :3

"[...]- Honu! Gyere már egy kicsit!

- Igen Sakuya?

- Finom? – kérdezte majd odaadott egy sütit.

- Aha – bólogattam – Elvihetek egyet?

- Az amit most megfogtál mungo szelet, és nem a Bad Apple különlegességem.

- U-tá-lom a ve-ga vám-pír ka-ját! – undorodtam majd elvettem a másik sütit.

Térjünk vissza kicsit.[...]"

Mindegy kezdődjön a 7.rész :)

A reggelem egész jó volt. Többször beszélgettem Emikoval, hogy mit is vállaltam el. Furcsa volt, hogy pont MAGAMTÓL akartam harcolni, pont Horu ellen. Nem hittem, hogy ez el fog jönni. Még mindig nem értem, hogy miért is gonosz. Idejöttünk minden jó volt, majd teljesen megváltozott, és fogalmam sincs, hogy miért. A nagy gondolkozásomat az ajtó zavarta meg.

- Mi van Remilia?

- Elmegyünk valahova.

- Hová? - kérdeztem.

- Egy ismerősömhöz. Van valami amit nem tudok neked megtanítani, de ő viszont megtudja.

- Értem. És messze van?

- Hááááááááát eléggé. És nekem kabát is kellesz. Menjünk!

Elindultunk lefelé.

- Sakuya kellene a kabátod.

- Itt van! Hová mentek?

- A Földre.

- Megyek én is! Ti ott nem tudnátok kiigazodni!

- Remilia neked minek kabát? 

- Veled ellentétben én nem tudom a szárnyamat behúzni tudod? Elindultunk. Furcsa, hogy a Föld és az a bolygó amin Shalen van, Kray olyan messze vannak egymástól de mégis hamar el lehet oda jutni, mivel valamilyen átjáró szerűség van mind a két helyen. Buta földi emberek még ezt sem találták meg. 

- Itt is vagyunk - szólt Sakuya - Ez itt San Francisco. Lehet, hogy japán vagyok, de attól nyugodtan élhetek amerikában. Remilia 1.Nem mászkálunk mezítláb. Attól, hogy te ezt már Shalenbe megszoktad engem itt ismernek és itt cipőt hordunk. Honu ez rád is vonatkozik. 2.Mi bajod van? 

- Tudod új bolygó, fejletlen nép. Undorodom ettől. 

- Sakuya? 

- Adam?! - kiáltotta Sakuya egy embernek. 

- Mi kemen? - kérdeztük egyszerre. 

- Szeva Sak mizu van? 

- Semmi kül veled? 

- Velem se sok. Hogy hogy visszajöttél? Nem elköltöztél? 

- De csak visszajöttem pár holmimért. 

- Ők kicsodák? És miért vannak cipő nélkül? És az egyiknek miért kék a haja? 

- Én Re... 

- Reiko 13 éves és Hilari aki 18 éves. 

- Reiko? 

- Hilari? - kérdeztem. 

- 13? - kérdezte a mellettem lévő személy. 

- Furcsák és hasonlítanak egymásra kicsit. 

- Mert tesók - mondta Sakuya mire összenéztünk majd vissza az említett személyre. 

- 35 fok van. Miért visel Reiko kabátot? De úgy, hogy a feje felett meg napernyő van? 

- Furik tudod. 

- Miért piros a szeme? 

- Segíts! Én éhes vagyok és mindjárt megeszem ezt még akkor is ha ételmérgezést kapok - súgta nekem Reiko...........vagy Remilia.........vagy mind kettő............vagy mit tudjam én ki és már láttam, hogy vöröslik a szeme. 

- Kontaklencse. Nah nekünk mennünk kell szia jó életet viszlát Adam! 

- Sak? Reiko? 13? Hilari? Tesók? Kontaklencse? Fura? Mindjárt olyan fura leszek, hogy megeszlek az út közepén!

- Nyugi. Egyáltalán hova megyünk? - kérdeztem.

- Arra - mutatott egy irányba a mellettem álló személy. - De most komolyan. Reiko? Hilari? Honnan jött az, hogy 13 vagyok?

- AZ 513-ból kihagytam az ötöst.

- Most magyarázd meg a neveket - mondtam.

- Mivel neked a neved "h"-val kezdődik így jött a Hilari, ő meg már elkezdte azt, hogy "re" így kénytelen voltam a Rosy helyett Reikot mondani.

- Értem. Nah menjünk mielőtt még egy kedves ismerősöd idejön, de azt nem garantálom, hogy nem rendezek jelenetet a város közepén. És éhes vagyok. Választhatsz. Kit egyek meg?

- Csak hülyéskedik - mondta Sakuya valakinek - Maradj csendben Reiko.

- Nem Reiko vagyok hanem Remilia.

- Akkor beszélj démonnyelven vagy vámpírnyelven vagy mit tudjam én milyen nyelven csak kussolj el. És törődj bele. Itt Reiko vagy. Te pedig Hilari.

- Oké SAK. Csak el ne mondjuk otthon, hogy SAK vagy és SAK-nak fogunk mától cukkolni akkor, ha SAK nem engedi meg, hogy a saját nevünket használjuk. Világos SAK?! - kérdeztem és a "Sak"-okat megnyomtam.

- Az csak a becenevem.

- Hidd el SAK az nem izgat - mondta Remilia.

- Kis 13 éves hallgasson el.

- 513 vagyok idősebb vagyok mint az egész családod összessége.

- Nem érdekel.

- Várjatok. Mi ez az isteni illat?

- Bundás kenyeret sütnek valahol biztosan.

- Nem. Arról jön - mutatott valamerre Remilia, de a szeme csukva volt.

- Baleset történt. Felrobbant egy ház ahogy látom. Ott visznek egy sérültet. Vérzik szerencsétlen.

- Nem sokáig ha odamegyek.

- ÁLLJ LE MÁR AZONNAL! - mondtam. - De most így mondva én is éhes vagyok.

- Gyertek! Rátok megy minden pénzem esküszöm.

Elmentünk enni. Én valami rákot vagy mit ettem, Sakuya pedig rántottát vagy micsodát. Ahogy sétáltunk valamerre egy üres kerületnél megálltunk ahol Remilia ivott állatvért. Szerencsére nem látták. Elértünk egy házhoz ahol a 3. emeletre mentünk. Ott sétáltunk egy kicsit a folyosón majd megálltunk egy helyen és csengettünk.

- NEM VESZÜNK SEMMIT! - kiáltottak ki.

- Kisa én vagyok az.

- Ki az az én?

- Remilia.

- Milyen Remilia?

- Scarlet. Tudod aki segített mikor 5 éve beköltöztél.

- Jah, hogy az a Remilia - mondták majd kinyitották az ajtót - Gyertek be!

- Ti kik vagytok?

- Sakuya Izayoi. Ember. Remiliának a személyzetének a főnöke.

- Honuru Sokeda Monsuno vagy csak Honu. Angyal.

- Én téged ismerlek. Közöttetek éltem. Horu hogy van? Mit keresel Remiliáéknál?

- HE? - kérdeztem értetlenül

- Elüldözték. Horu meg éppen meg akarja ölni. - mondta Remilia.

- Értem. Az rossz. Amúgy milyen udvariatlan vagyok. Kisa Treak vagyok és ugyancsak angyal.

- Hány éves vagy?

- 23.

- 18 évesen elköltöztél? 5 éve ezekkel a hülye emberekkel élsz?!

- Hey! - szólt közbe Sakuya.

- Sak hallgass el - mosolygott gonoszul Remilia.

- Miért vagytok vele most ilyenek?

- Én most itt a Földön 13 éves gyerek vagyok Reiko és Hilarinak azaz Honunak a testvére.

- Mondj egy vezetéknevet ami illik ehhez! - mondtam.

- Blossom. Reiko Blossom és Hilari Blossom. A Blossom szinte minden névhez megy.

- Mindegy nem érdekel. Kisa. Honunak az öngyógyítás technikáját tanítsd meg neki légyszíves.

- De azt már tudom.

- Nem profin. Nehogy azt hidd, hogy teljesen tudod. Ha tudnád, akkor nem haltál volna meg majdnem az erdő közepén.

- Rendben. Ti addig ketten menjetek el valahová, amíg Honut tanítom.

- Majd még látjuk egymást. Szia.

- Sziasztok - köszöntem majd elmentek. Megnéztem Kisa erejét. Erőszint:93% Hm...Egész erős.

*Remilia szemszöge*

Rég beszéltem Kisával. Még anno mikor még Flandre nem támadt, akkor ment el. Ez mindenkire egy szörnyű csapás volt, mivel szerettük őt. Akkor ő volt a jobb kezem, a bizalmasom. Angyalszívében ellenezte a háborút, de akkor nem is volt sok. Régóta álmodott arról, hogy egyedül él, a Földön. Nem örültem neki mikor kijelentette, hogy elmegy. De nem tehettem ellene, az ő döntése. Egy barátot, és egy mindenesetre kiváló harcost vesztettünk el akkor. Velem volt akkor, mikor a vámpírtanács ránk tört. Inkább támogattam, és nem akartam ellene lenni. Ő volt az, akinek akkor egyedül beszéltem Flandréról. El nem tudom képzelni mi lett volna, ha ott marad akkor, mikor azt szerveztem. Ugyanis akkor jött Flan. Igen, igen. Régen mikor jóban voltunk, úgy hívtuk egymást, hogy Flan és Remi. Mikor ez eszembe jutott, akaratlanul is félmosolyra húztam a számat és kuncogtam egy kicsit.- Min nevetsz? - kérdezte Sakuya.

- Semmin - mondtam fejet rázva majd eszembe jutott valami más amitől ledermedtem.

- Mi a baj?

- Hányadika van? Hányadika van Shalenben? Más az időszámítás a két bolygó között.

- Ha jól tudom május 18.

- Elmegy még nekem Honuval 3 napom akkor marad 20 napom edzeni.

- Mire?

- Június 10. Vörös hold.

- Arra minek kell edzeni?

- Flandre.  Szerinted mi lesz akkor Flandre és én köztem?

- Mi? - kérdezte.

- Harc. Háború. Akkor törik ki. Ti akkor nem mentek el, hanem átmentek máshoz. Egy másik házba, ami messze van a Silver Foresttől. Ugyanis ott lesz a csata. Egyedül fogok maradni, belenézek a vörös holdba, és elvesztem a fejemet. Hány óra telt már el?

- Úgy 3.

- Menjünk vissza - mondtam majd elindultunk.Az úton tovább gondolkoztam a vörös holdon. Túl hamar történt minden. Nem akartam, hogy Flan is úgy végezze, mint én. Túl hamar láttam meg a vörös holdat. Ő 8 évesen látta meg. Bárcsak én is akkor láttam volna! Senki sem tudja mikor történt. Ha elmondanám, a vakvilág sem hinné el. 3. 3 évesen láttam meg elsőnek a vörös holdat. Féltettem. Bújtattam a vörös holdtól. Úgymond akkor is mikor a fotó készült, meg akarta "fogni" a holdat, de nem hagytam. Arra emlékszem, hogy egy sötét kamrában keltem fel véresen. Mikor kiléptem a szüleim holttestét találtam, amik előtt Flan állt ledermedve. A szájából vér folyt, és az egész ruhája csöpögött a vértől. Engem nézett végig, de közben remegett, és rettegett. Odamentem és megöleltem. Mivel a vámpíroknak 10x jobb a szaglásuk, a hallásuk és a látásuk mint a kutyáknak, hamar megéreztem, hogy a szüleink vére van rajta. Onnantól kezdődött el a harc kettőnk közt.

Sírt. Sírt. Sírt. Ez volt az amit nem akartam tőle látni. Sohasem sírt, csak akkor. Eljöttünk onnan, mivel mikor kiléptünk, az egész város vérben úszott. Legyőztem. Erősebb voltam akkor sokkal. Bedobtam egy vulkánba. Találtam egy várost ami javításra szorult. Shalent. Beköltöztem. Én lettem ott az egyedüli "uralkodó". Minden jó volt. Rendeztem egy erőnléti vetélkedőt, hogy a győztessel fogok megküzdeni. Hárman maradtak. HUPSZ. Jött egy új ellenfél. Közben a személyzet fele meghalt a keze alatt. Ki volt az? A testvérem, Flandre. Előjöttek az emlékek. Megküzdöttünk. Örültem, hogy egy olyan jött, aki felér az erősségemmel. Legyőzött. Viszont súlyosan megsebesítettem így elment. Megöltem mindenkit, majd jött a még most is tartó háború. Akkor még csak Emiko tudott visszafogni. Ma már szinte senki sem. Egy akkori 13 éves sírása fogott vissza. Túl sokat vettem el tőle. Túl sokat. A nagy gondolkozásom közepette megérkeztünk és bementünk.

- Mindjárt végzünk is - mondta Kisa nekünk - Remilia csinálnál addig valamit gyorsan.

Tudtam mire gondol így a kezembe gyakoroltam az erőt, ami bomba formájú lett. Erősen Honu hátának nyomtam.

- Tessék. Csináltam.

- Nah most halok meg - nyöszörgött Honu.

- Használd azt amit mondtam. Sikerülni fog.

Nemsokára el is indultunk. Hazaértünk.

- Remilia amúgy min gondolkoztál mikor visszafelé mentünk Kisához? - kérdezte Sakuya.

- Azon, hogyha valamit nem tettem volna meg, nem lennénk ebben a helyzetben - mondtam majd elindultam a szobám felé. Megláttam Emikot - 5 kerek éve?

- Igen.

- Sajnálom. Nem volt direkt.

- Erről inkább ne beszéljünk - mondta mire vállatrántva bementem a szobámba. 

Már este 9 volt, így ledőltem aludni, de a bűntudat, amit tettem, nem hagyott.