8.rész Part5/7

Sziasztok!

Bocsi, hogy késve hozok részt, csak tudjátok most akarok majd a többi blogomba is új részt hozni így késtem egy nappal:/

Hát nem is húzom tovább a szót, itt a 8. rész ami szerintem egy kicsit izgalmasabbra sikeredett :)

A reggelem szokásosan telt. Úgy éreztem kimegyek levegőzni. Miközben éppen kifelé igyekeztem, megláttam a gonoszul mosolygó és kuncogó Remiliát.

- Min nevetsz? - kérdeztem - Mire készülsz?

- Semmire. Emiko, Sin, Karina, Reimu ti vagytok az én embereim! Gyertek csak ide!

- Mit csináltunk? - kérdezte Karina értetlenül.

- Nem mi robbantottuk fel a mosogatót! - mondta Sin.

- He? - kérdeztük.

- Semmi - mondták.

- Mindegy. Visszatérve a kérdésetekre. Semmit tudotommal csak had beszéljek veletek. Kövessetek! - mosolygott gonoszul majd vörös szemekkel elindult.

Mit csináltak vajon a mosógépen kívül? Végül is, nem az én dolgom. Vállat vontam, majd kimentem és leültem egy díszcseresznyefa alá. Sóhajtottam majd mosolyogva hátradőltem. Szeretem ezt a fát. Unalmamban a fűszálakat tépkedtem. Nem sokkal később láttam, ahogy Emiko elmegy majd cirka fél óra múlva visszajön.

*1 óra múlva*

Még mindig kint feküdtem majd valami hideget éreztem az orromon. Kinyitottam a szemem majd azt vettem észre ahogy havazik. Havazik? Májusba? MINDJÁRT NYÁR VAN! Felálltam majd bementem. 

- Ugye észrevettétek, hogy havazik? - kérdeztem mire mind felnevettek - Komolyan beszélek.

- Honu ne mondj hülyeségeket! Hol van a kandi kamerának a rejtett kamerája? - kérdezte Sin.

- Nézzetek ki az ablakon akkor!

Remilia  annyira nem vett komolyan, hogy ki is ment. 

- Nem is hava - kezdte majd le nézett. Vacogva bejött - Én ki nem megyek.

- Miért? Ez csak hó. Fehér és por állagú étel is.  - mondta Jinx.

- Idióta! A hó vízből van. A víz legyengít. Honu, lányok intézzétek el a havas ügyet! Megyek, ráülök a radiátorra.

Elindultunk, de úgy éreztem, hogy figyelnek. Mikor hátranéztem senkit nem láttam. Tovább mentünk.

- Amúgy hová is megyünk? - kérdezte Reimu.

- A Mágus-tóhoz - mondtam mire bólintottak.

Tovább folytattuk utunkat, mire hóvihar keletkezett. Remélem hamar letudjuk mert nekem edzeni is kell. Amit Sinékről tudni kell. Menők, mindegyikük fénnyel támad, csak más formában. Sin szív, Karina csillag, Reimu pedig virág formájúval támad. Én mit mondjak? Én csak bombával, fénnyel és valódi csillaggal támadhatok. Egyéb semmi. SEMMI! Legalább Horu támad még ezen kívül a sötétséggel. Sin az irányító, Karina a betartó, Reimu pedig a jó kislány. Mindenki más többel támad, én meg. 3 fajtával. Remiliáról ne is beszéljünk. Fény, tűz, sötétség MESTERFOKON! Ő is 3 fajtával támad, de legalább mesterfokon. Én meg csak középfokon. Flandrét nem ismerem, de szerintem ő is így támad, csak kiváló módon. Így belegondolva Remilia 100%-kal erősebb, mint a húga. Flandrénak 470%, a nővérének pedig 570%. Jó nagy erőkülönbség van.

Megláttunk valaki a Mágus-tó fölött.

- Hey. Nem láttál valakit aki a havat csinálja? - kérdeztem.

- Szerintem rám gondolsz - fordult felénk - Hatsumi vagyok.

- Hogyan tudsz havat csinálni? - kérdezte Karina, mire Hatsumi kissé mögénk nézett. Hátrafordultunk, de senkit sem láttunk.

- Szellem vagyok. Szellem hercegnő. Megtanultam. Mi szellemek csinálhatunk havat amikor szeretnénk. Ugyebár emberformánk van, meg meg lehet minket érinteni, mi a hideget szeretjük.

- De tavasz van. Nem teheted ezt.

- Azt csinálok amit szeretnék. 

- Nem csak te vagy itt hercegnő - mondtam - Honuru Sokeda Monsuno. Az egykori angyalkirálynak a lánya. 18 vagyok. Te?

- 1234 - mondta.

- Idősebb mint Remilia. Abból kevés van itt - mondta Karnia.

- Tudatlan - mondta Reimu - 1234 éve ölték meg. Azelőtt még élt. Mennyi idősen haltál meg?

- Cirka 17 évesen.

- Értem a külsődet. A szellem külső nem változik. Ugyanolyan marad, mint amikor meghalt. És mielőtt megkérdi valamelyikőtök, hogy halhatatlan-e, nem. A szellemeket úgy lehet elpusztítani, ha azt a bolygót is elpusztítják amin él.

- Látszik tudsz egyesmást - mondta Hatsumi.

- Mi együtt lógunk. Sin Volk, a vegyes eszű irányító, Karina Aiko a hülye már bocsáss meg betartó, és én, Reimu Found az ész a csapatban jó kislány. Mind 18 évesek vagyunk.

- Reimu mikor lettél ilyen okos? - kérdezte Karina és Sin.

- Karina én kijártam a sulit nem úgy mint te. Sin te meg csak 8 osztályt végeztél. Én gimis voltam.

- Karina te tényleg nem jártál sulit? - kérdeztem.

- Nem. Csak ovit.

- Folytad. 1 2 3 - mondta Hatsune.

- 5 38 94 - mondta.

- Visszatérve. Nem veheted el a tavasz utolsó napjait!

- Állítsatok meg ha tudtok - mosolygott gonoszul.

Elkezdődött a csata.

*Flandre szemszöge*

- Micsoda egy felfuvalkodott hólyag ez a Remilia! - vergődtem - Mi az, hogy nem mer ellenem kiállni?!

- Hagyd rá! Csak fél tőled 5 éve! Ahogy tőlem Emiko - mosolygott gonoszul mellettem Maomy.

- Dehogy fél. Nem olyan. Vár valamire.

- Mire?

- Június 10. Vörös hold. De nem hogy még Remilia, hanem még havazik is.

- Téged hogyhogy nem gyengít a hó?

- Remilia csak sötétséggel, fénnyel és tűzzel támad. Én is ezekkel de én még vízzel is. Ezért engem nem gyengít annyira. Míg őt eléggé.

- Jah igen. Már eszembe jutott.

- Várj! Harcot érzek a közelben - mondtam majd elindultam futva.

Felugráltam egy fára. Elnéztem a Mágus-tó felé.

- Ez Hatsune. Remilia régi haverja. Miért harcol Sinék ellen.

- Nem azért mert a havat ő csinálja?

- Ne vágj a szavamba. Amúgy ez csak költői kérdés volt. Biztos melegük van a szellemeknek. 

- Szóljunk csak oda - mondta Mao.

- A számból vetted ki a szót - mosolyogtam gonoszul a fának dőlve, majd a szemem sárgára változott - Szervusz Hatsune! Rég láttalak!

- Flandre kisasszony - hajolt meg kissé mire bólintottam.

- Te Flandréval vagy? - kérdezte Honu.

- Csak ismerjük egymást. Ugyanis Hatsune Remilia régi barátja. Mao. Intézd el!

Mao nekik rohant, mire előttük Emiko jelent meg visszaszorítva a segédemet.

- Emiko? Mit keresel itt? Mi ez az egész? - kérdezte Honu folyamatosan.

- Hatsune elég lesz. Olvaszd fel a havat! - mondtam, mire a hó seperc alatt elolvadt.

- Mi történik? Te bíztad meg Hatsumit?

- Dehogy én. A hó engem is bajba sodor. Remilia bízta meg. Nem veszed észre, hogy az edzésed még tart? Ez egy próba küldetés. Azért ezeket küldte, mert ők csak bajt hoznának.

- Te hogyhogy nem félsz a hótól? - kérdezte Karina.

- Ugyanazokkal támadok mint Remilia. Sötétség, fény, tűz csak kiváló módon, míg ő mesterfokon. De. Én a vízzel is támadhatok mesterfokon, ami miatt nem zavar annyira a hó.

- De miért jöttél ide? - szólalt meg Em is.

- Kifejezetten érdekelt, hogy miért havazik. Egy. Kettő. Idegesít, hogy a nővérem nem hajlandó június 10-ig megküzdeni velem. Ezért kell egy kis harc mert unatkozom.

- Mi van június 10-én? - kérdezte Sin.

- Tudatlan. Ránk nem tartozik. De még én is tudom. Június 10-e - mondta Reimu.

- Vörös hold - fejezte be a mondatod Honu.

- Remilia álma, hogy velem vörös hold idején megküzdjön. Én már edzek rá, de neki csak 20 napja lesz. Ugyanis rád megy még 3 nap. Így tőlem is elveszel egyet.

- Úgyis legyőz. Ez alap.

- Téged meg Horu győz le - mondtam egy gúnyos mosollyal mire nekem támadt. Fél kézzel kivédtem - Remélem azt meg tudjátok, hogy ti mindig Maoval voltatok elfoglalva. Már jó ideje unatkozom és csak Honu volt velem hajlandó kiállni - mondtam mire elrúgtam.

- Huh ez érdekes lesz - mondta Hatsumi.

- Legalább segíthetnél valakinek! - mondta Karina.

- Én erre nem lettem megbízva. Nincs hozzá közöm. Engem csak a hóra bíztak meg, de amint valamelyik Scarlet kisasszony azt mondja, hogy hagyjam abba, megteszem. Mivel engem egy Scarlet bízott meg, így mind a ketten megállíthatnak. - mikor ezt mondta Honu újra nekem támadt.

- Honu. Meg akarsz halni? - kérdeztem mire a szemem visszaváltozott pirossá. Amit tudni kell. Nekem piros szemem van és sárgává lesz. Remiliának pedig sötétebb rózsaszínből lesz teljes vörös.

- Inkább haljak meg te általad, minthogy Horu öljön meg.

- Kérésed parancs - mondtam mire hátradobtam - Még a szemem sem sárga. Ti esetleg segíteni?

- Kösz nem - rázták a fejüket a boszik. Mire vállat vontam.

Támadtunk egymás ellen. Kézzel, lábbal, lézerrel, tűzzel, vízzel mindennel.

- Hasonlítasz valakire - mondtam hirtelen.

- Még mindig Yumit keresed? Vagy egy olyan személyt, aki olyan, mint Yumi? - kérdezte valaki. Azonnal felismertem a hangot, és onnan is tudtam, hogy ki beszél, mert rajtam kívül csak ő tudott az említett személyről. Lenéztem, mire a személy felrepült.

- Mit keresel itt Remilia? - kérdeztem.

- Minek volt ez az egész küldetéses dolog? - kérdezte Honu.

- Kérdeztem valamit - mondta karba tett kézzel, a szeme eredeti színben volt.

- Yumi semmiről sem tehetett. Ő ártatlan volt - mondtam.

- Én is kérdeztem valamit Remilia - mondta Honu, de a ügyet sem vettettünk rá.

- Nem én voltam, hanem TE Remilia! Ezt azért ismerd be! - mondtam mire a szemem sárgult.

- Beismerem én voltam. És?

- Ki az a Yumi egyáltalán? - kérdezte Honu a többiek pedig csak figyeltek. Hatsumi lesütött szemmel hallgatott végig minket.

- Nem tartozik - kezdte már nekik Remilia, de félbeszakítottam.

- A legerősebb Scralet. - mondtam mire Maoék is figyeltek.

- Flandre, nincs joguk tudni róla!

- Csak azért nem akarod, hogy tudjanak róla, mert ő 7 éves volt, te pedig 13 és ő nem látta meg a vörös holdat már erősebb volt, mint te! Meg mint én, de ez nem lényeg, mert én nem követtem el egy végleges hibát!

- Miről beszéltek? - kérdezte Sin.

- Megmondjam miről? - kérdeztem, nem hagytam őket válaszolni és folytattam - A ti drágalátos szent Remiliátok megölte az ő meg az én HÚGOMAT, mert erősebb volt nála. Igen Yumi Scarlet, az SS magyarul Scarlet Sisters 3. tagja. A legfiatalabb, akit a legidősebb megölt, mert félt, hogyha meglátja a vörös holdat még erősebb lenne! - kiáltottam, mire egy könnycsepp gördült le a szememből.

- Nem azért tettem! Féltem beismerem. De azért, mert Yumi olyan erővel volt felruházva amit se te, se én, se senki nem bírta volna használni! Még maga sem. Megölt volna mind a kettőnket! Előbb kellett cselekednem. SZÁRNNYAL SZÜLETETT ÉRTED?! Ez pont nyomós indok volt a megölésére. De volt más is.

- Oh megvan a másik nyomós indok is! A Vámpírtanács ŐT akarta már 5 évesen beválasztani tagnak, nem TÉGED! Ezt te nem bírtad elviselni! Féltékeny voltál! Te akartál lenni a Vámpír Hölgy ezért kellett még ezt tenni ugye?

- Meg kellett tennem a mi érdekünkben érted?!

- Remi igaza van ez ügyben Flannak. Yuminak nem kellett volna meghalnia, akkor talán vissza tudott volna fogni titeket. Lehet, hogy Yumit azért nem verték, mert féltek tőle, tőletek pedig nem? Oké, hogy nektek nehéz sorsotok volt, de nem Yuminak kellett volna megfizetnie. És ezt CSAK NEKED mondom REMILIA. - szólalt meg Hatsumi.

- Mintha olyan sokat tudnál. 

- Én tudod beszéltem Yumival. Aranyos, kedves lány volt.

- Téged is megölt volna.

- Hogyan Remilia hogyan? Halott voltam már rég akkor. Megkínoztak, megvertek, elütöttek, minden csináltak velem mégsem lázadtam. Elfogadtam a sorsomat. Te erre nem voltál képes. Tudod Yumi mennyire megvolt ijedve? Félt. Rettegett. De nem az erejétől, hanem attól, hogy valamelyikőtökkel meg kell küzdenie. Nem akarta ezt. Lehet, hogy most ezután megutálsz, de Flandrénak igaza van most.

- Ebben támogatom - mondta Emiko - Tőlem is nem egyesmást vettél már el, mert nem voltál képes uralkodni magadon. Tegnap volt kerek 5 éve. Én nem kérek ebből többet. Nem akarok vérontást.

- Maomy. Megyünk - mondtam majd szó nélkül távoztam.