Sziasztok!
Hát ide is elérkeztünk :)
Bocsi a késésért csak a felét tableten a másik felét meg gépen írtam és egész éjjel ezen voltam, hogy megírjam, egyszer tötöltem és újra írtam és ez lett a végleges változat :/
Zene a részhez, ha nem hozná be felül--------->KLIKK
Ez most hosszabb rész lett amit már az előzőnél is bejelentettem, ezért hoztam hamarabb amiből késés lett :))
Jó szórakozást :D
POCSÉK NAP! Ez fix. Minden volt ma harc, igazság, döbbenet, vér MINDEN! De kezdjük a legelején.
Reggel felkeltem azzal a tudattal, hogy ma van. Ma harcolok Horuval. Vettem egy mély lélegzetet, majd szaggatottam ki is fújtam. Átöltöztem, majd kifésültem a hajamat, és lesétáltam.
- Csodálkozom, hogy nem érkeznek nekem a "Hogy tehetted?" "Miért?" kérdések - mondta Remilia.
- Nem mondtam el - ráztam fejet mosolyogva.
- Értem. Ma akkor harcolsz. Hiszel már a győzelemben? - kérdezte, mire bólintottam. Nem voltam beszédes hangulatban. Harcolok és nyerek. Beletúrtam a hajamba és a konyhába mentem, ahol meglepetésemre a három boszi elém ugrott.
- Mi ez az egész? - kérdeztem - Nincs szülinapom.
- Tudjuk. De ma harcolsz életedben elsőnek önszántadból.
- De ismertek engem.
- Mindegy mindegy mindegy. Szóval arra gondoltunk, hogy átjöhetnél ma nálunk aludni..... - kezdte Sin de belé folytották a szót.
- Ha nem fogsz vérezve egy ágyon feküdni félholtra verve - szólt be Reimu, mire vállba verték - Mi van? Csak az igazat mondom.
- És még készítettünk tortát. Amúgy ha Sakuya kérdezi Sofy rontotta el a sütőt. - suttogta Karina.
- Mit rontott el Sofy? - lépett be az említett személy.
- Semmit. És téged is várunk nálunk Honu vs. Horu harc után.
- Ez olyan csajos buli, ahol mindent kibeszélnek, és akaratlanul és hülyeségekről trécselnek és sírnak valaki után? Kösztök de inkább kihagyom - mondta fintorogva.
- Ne már! Megyünk - szólt bele Jinx.
- Ennyi erővel meghívhatnánk Sakuyat, Remiliát, Horut - töprengett Karina.
- NEM! - kiáltottuk egyszerre.
- Ajj már. Miért? - kérdezte.
- Sakuya kizárásos alapon rákérdezne, hogy ki rontotta el a sütőt és ránk, vagy Jinxre gondolna elsőnek - mondta Sin.
- Horu meg alapból nem az a társas lény - mondta Sofy.
- Remilia meg tudjátok alapból nem jönne. - mondtam.
- Remélem az tudjátok, hogy vámpírhallásom, vámpírszaglásom és vámpírgyorsaságom van - lépett gyorsan elém Remilia...SZÓ SZERINT. Majdnem lefejeltem.....illetve fejeltem volna, ha van olyan magas - És alapból. Nagyobb bajom is van, mint egy ilyen idétlen, gyerekes lánybulin is ott legyek, ahol azon agyalnak, hogy hogy javítsák meg a sütőt.
- Tudod? - kérdezte Sin.
- Reimu léccí elmondod?
- Vámpírhallás. Háromszor jobban hallanak, mint a kutyák. - mondta Reimu mire elismerően bólintott a mellettem álló személy - Remilia az egyik legokosabb, egyik? a legokosabb lányt kérted meg magyarázni. Bővebben is kifejthettem volna.
- Inkább ne. Em jönne? - kérdezte Sin.
- Ezt én mondom, hogy nem. - mondta Remilia.
- Akkor. Honu, Karina, Sin, Jinx, Sofy és én - mondta Reimu - A harc után egy órával nálunk.
- Nektek még lakásotok is van? - kérdezte Sofy mire bólintottak vigyorogva - Nem égettétek le?
- Nem.
- Srácok nem tudjátok ki rontotta el a sütőt? - kérdezte a konyhába belépve Sakuya, aki mit sem sejt.
- Nem - válaszoltuk.
- Jinx?
- Dehogy. Hülye vagyok de annyira nem.
- Sin? - kérdezte már gyanakvóan.
- Most mér'? Miért mindig ránk gyanakodtok?
- Csak megérzés. Reimu tudod ki volt?
- Sakuya, Sakuya, Sakuya. Ismersz. Okos és szerény vagyok. Ha tudnám már rég elmondtam volna.
- Nem lehet, hogy Emiko volt? - kérdeztem.
- Em még a sütő közelébe sem léphet amíg ilyen az állapota - mondta Remilia.
- Milyen?
- Szar. - mondta majd felment a szobájába.
- Mindegy én mentem. 1 óra múlva csata - köszöntem el majd kimentem, de megtorpantam - Öhmmmmmmm..........Skacok. Gyertek már egy kicsit.
- Mi az Honu? - kérdezte Sofy majd meglátta Flandrét és Maomyt.
- Mit keresnek itt ezek? - kérdezte Sin.
- Ezeknek van hallása. Ránk is tartozik a harc és Honunak szurkolunk. - mondta Flandre teljesen nyugodtan.
- Nem kell nekem szobatársnak Horu - panaszkodott Maomy.
- Mit kerestek itt? - kérdezte Remilia és Emiko egyszerre.
- Csata van, csak hamarabb jöttünk, Remi - mondta gúnyos mosollyal Flandre.
- Lia. Remilia. Elvesztetted 500 éve azt a jogot, hogy így hívj, Flan.
- Dre. Te is 500 éve elvesztetted azt a jogot, hogy engem így hívj, de te akkor, amikor Yumit megölted.
- Jahj most jön az a maszlag, hogy pocsék testvér vagyok? Hát hidd el te is az vagy. Másodszor. Nem kell a házamban lennetek takarodjatok, legalább ki a udvarra - mondta mire idegesen felment. Em addig szúrós szemekkel méregette Maot.
- Mizu Em? 5 éve? - kérdezte gúnyos mosollyal Maomy, nekünk meg fogalmunk sem volt arról miről van szó.
- Hagyj békén és igen.
- Hál' a jó istennek, hogy az lett ami lett.
- Maomy! Hagyd! - szólt rá Flandre - Kimegyünk addig egy fa alá.
- Csak szerintem változtak meg? - kérdezte Sakuya.
- Flandre változik. Bennfentes információm van, amitől szerintem igencsak változik.
- Mi?
- Tudom, mi volt Yumival.
- MOND EL!!!!!!!!! - kiáltotta Sin mire fejet ráztam.
- Szomorú sztori ne legyetek rá kíváncsiak.
- Oké, hogy te már mindent tudsz, de mi a bábelebaszott kurva élet van Emivel? - kérdezte Jinx. Szerencsétlen, semmiről sem tud.
- Emikonak 5 éve meghaltak a szülei. Tán 3 napja volt a haláluk évfordulója. - mondta Flandre.
- Te mindenütt itt vagy? - kérdezte Sakuya, mire lazán vállat vont.
- Pont, mikor te megtámadtad őket? - kérdeztem mire bólintott - Te ölted meg a szüleit?
- Na na na na naaaaaaa. Erről szó sem eshet. Este történt itt akkor valami. Én akkor már nem tartózkodtam itt, és Mao hozta a jelentésben, hogy mindenki halott, kivéve Emiko.
- Honnan tudtad, hogy mészárlás volt? - kérdezte Karina.
- Telepátia? - kérdeztem
- Igen. Remiliának vérszomja volt, nekem is. Én csak annyit tudok, hogy megölték őket, de nem Remilia volt.
- Hanem ki?
- Fogalmam sincs. De mindenkinek kiszívták a vérét, nem lehetett volna őket megmenteni. Viszont Em szülei itt az orvosok voltak, azért nem lehetett őket megmenteni, mikor őket szerintem a falhoz csapták vagy ilyesmi. Emiko azóta magát okolja a történések miatt.
- Miért? - kérdezte hülyén Karina.
- Nem áll jogomban elmondani semmit ez ügy kapcsán. Nem az én dolgom.
- De Yumiról nekem mégis meséltél.
- Mert Yumi a húgom. Remilia ölte meg ezt mind tudjátok. Dehogy miért és miképp csak Honu, a nővérem és én tudom. Se Mao, se Emiko nem tudja, mert nem rájuk tartozik. Mivel a családomhoz jön az ügy, így rám is tartozik. Visszatérve. Fogalmatok sincs róla, - kezdte de közben oldalasan fordult és mosolygott egyet - hogy mit meg nem akadályoz a gyermeki sírás hatalma.
- Ez miről beszél? - kérdeztük egyszerre mikor kiment.
- Megyünk - mondta Remilia.
- Ezek a Scarletek mindenütt itt vannak - mondtam mire elindultam.
Út közben Sin, Karina, Reimu és én mentünk elől, mögöttünk jött Sofy, Jinx és Sakuya, harmadiknak Remilia és Flandre. Viszonylag elfértek egymás mellett, de a szemük minden egyes pisszenésre jobban világított és vöröslött/sárgult be. Emikonak és Maomynak kellett volna utolsónak menni, de ők mivel nem fértek el egymás mellett mindig a mellettük álló személynek a vérét szívták. Mi néha heten hátrafordultunk és majdnem elröhögtük magunkat. Mikor hátrafordultunk éppen az erő elszívó vackot tette fel Remilia Flandréra és magára.
- Hogyhogy nem mondtad el mi történt 5 éve, mikor mindent pontosan tudsz? Ugyancsak nem Mao jött ide hanem te még egyszer.
- Örülj, hogy nem mondtam! Amúgy is. Nem rám tartozik az ügy.
- Inkább te örülj annak, hogy nem mondtam el mit csináltál 500 éve! - állt meg Remilia és heves vitába kezdtek.
- Megvan áldva ez az ötös szám. 5 év, 500 év mindenütt ott van - súgta nekünk Jinx.
- Nem én voltam hanem te!
- De én nem Yumiról beszélek! Oké megöltem nagy ügy! De te sokkal rosszabbat tettél a családdal.
- Nah ez az amiben nekem nem hiszel! Nem csak én voltam. TE SEGÍTETTÉL!!!!!!!!!!!!!
- Ilyen hülyeséget azért ne mondj, kérlek - tette a kezeit karba az idősebb testvér.
- Azért voltam ott elsőnek, mert az volt az első vörös holdam neked köszönhetően, mert úgy védtél, mint egy kiskutyát.
- Az Ő vérüket éreztem RAJTAD! Te ölted meg őket!
- Én rajtad is éreztem nem is keveset.
- Persze. Közben meg megnyúztam egy nyulat és megettem. - mondta cinikusan.
- Lehet, hogy te magadon nem éreztél semmit, én viszont mindenre emlékszem! TUDOM, HOGY TE IS OTT VOLTÁL, MIKOR MEGÖLTÜK A SZÜLEINKET!!!!!! - kiáltotta Flandre én meg a számhoz kaptam a kezemet. WOW! Csupa nagy betűvel.
- Ne hazudjál ilyen hatalmasat. Ötülj, hogy még élsz. Mindegy itt vagyunk - mondta Remilia és mindenkire rátett egy ilyen erő elvonó bigyuszt, kivéve rám és Horura. Apropó Horu. Ő már jó ideje itt lehet.
- Horu. Mióta vagy itt? - kérdeztem.
- 10 perce. Adok neked is 10 percet melegíts be - mondta gúnyos mosollyal majd észrevette Flandrét - Flandre kisasszony.
- Erre rászokok már én is. Oké ezen a seggfejen, - mutatott Remilia a húgára - Emikon és Honun kívül csak kisasszonynak lehet hívni - mondta cinikusan.
- Álmodik a nyomornegyed - mondta Em. Úgy tűnik, még be van rágva.
Rátették az elvonó karperecet a többiekre, míg melegítettem. Felrepült mindenki, majd elkezdődött a csata.
Külső erő nem volt nálam, de szerintem nála igencsak sok. Folyamatos ütésekkel bombáztuk meg egymást. Egyszer valami ki kelléket vett elő, amit rám dobott majd meggyulladt. Tipikus Horu taktika. Fel voltam rá készülve, és a hátára tettem egy bombát amit viszont elég csúnyán bekapott. Mikor hátrarúgott szaltóztam egyet, és egy vékony ágon álltam meg egy lábon. Tilos volt mozognia, mert akkor eltörik. A többiekre pillantva láttam, hogy Remilia félmosolyra húzza a száját. HÁT PERSZE. A hinta. Mégis szükség volt rá. Felugrottam és nem zuhantam le. Hátrább ugrottunk, és egymásra lőttük a lézersugárt, vagy micsodát. Nekem színes volt, míg Horunak vörös. Tovább folytattuk a harcot.
Mikor már az utolsó csapást mértem volna Horura, valami megszúrt és lezuhantam.
*Remilia szemszöge*
Mikor láttam mi történt, azonnal Sofy és Flandre felé néztem. Szemük vérben úszott. Gyorsan kimondtam a jelszót, és azonnal lekkattantak a karperecek. 3 vámpírt kellett visszafognunk. Flandrét, Sofytnés engem. A szemem vörösre váltott és már én is lassan ölni készültem, de Honura pillantottam. Elöntöttek az 500 éve történt emlékek. Sofyt Jinx, Maot Emiko fogta vissza, hogy ne tudjon a többiekben ártani. Sakuya Horut próbálta visszaverni, de neki nem ment. Így cserélt a boszikkal és ők foglalkoztak Horuval, míg ő hazavitte Honut. Tényleg ott vannak, bármi rossz is történne bárkivel és bárhol. Flandréra senki sem figyelt. A szüleinket nem lehetett megmenti, de Honu nem fog meghalni. Mikor a húgom támadni akart gyorsan elé ugrottam és lefogtam. Eléggé meg lepődött cselekvésemen, amit én egy határozott önelégült mosollyal díjaztam.
- Miért? - kérdezte suttogva.
- Mert őt még meg lehet menteni.
- Remélem tudod, hogy fejlődtem.
- Várom - mondtam mire gonoszul nevetett és meg négyszerezte magát.
- Anata akai, anata amai.
Tudtam mit jelent. Nekikugrottam és folyamatosan ment a harc köztünk. Flandre, én és a másik három Flandre klón.
- ELÉG LEGYEN!!! - kiáltotta valaki. A hang hallatán összenéztünk majd le. Csak egy embernek lehet ilyen hangja.
- Yumi?!!! - kérdeztük egyeszerre. Én lehidalva, Flan pedig boldogan.
- Hogyan világít a szemed? - kérdeztem.
- Remilia. Attól, hogy szellem vagyok, vámpír maradtam. Egész jó dolog a vörös hold.
- Menj innen! - mondtam.
- Yumi. Nem hiszem el, hogy itt vagy.
- Hatsunenél laktam - vont vállat.
- Annyi mindent kell megbeszélnünk. Hogy vagy? - kérdezte és oda akart menni, de Yumi az erejével visszafogta.
- Nem kelletek. Eldobtatok, megöltetek. Csak azért jöttem mert idegesít, hogy állandóan itt vagytok, itt szívjátok egymás vérét ahelyett, hogy csinálnátok valami értelmeset is - mondta semleges hangnemben.
- Yumi. Mi lett veled? - kérdezte Flandre és én is kérdőn tekintettem a húgom felé.
- Megváltoztam. Meghaltam. Megöltetek. Tervet szőttetek, hogy meghaljak ami sikerült is. Gratulálok!
- Yumi én nem is csináltam semmit sem!
- Ebben Flandre igazat mond. Én öltelek meg téged ő semmiről sem tudott.
- Még a vörös hold létezéséről sem tudtam!
- Nem érdekel! Anyuék halálában viszont te benne voltál.
- Állj le Yumi! Neked soha nem kellett szenvedned. Nem vertek nem tettek veled semmit, mert féltek tőled! Nézz meg engem! Velünk szörnyű dolgokat tettek mégis itt vagyok a saját városomban az egyik legerősebb vámpírként. Yumi. Le vagy maradva, én vagyok a Vámpír hölgy. Hol élsz te?
- Mondanám, hogy a síromban, de az sem volt nekem.
- Yumi! Nem lökhetsz el magadtól! A testvérem vagy, a húgom! - mondta Flandre.
- Ahogy ti is ketten tesók vagytok mégis ellökitek egymást magatoktól.
- Az hosszabb történet - mondtam miközben álltam a tekintetét.
- Yumi ne tedd ezt velem! 5 éve a szellemedet keresem!
- Hogyhogy csak 5 éve? Tudtommal 508 éves vagy. Eszedbe sem jutottam?
- 495 évig egy szaros vulkánban rohadt - mondtam - Az én kezem alatt került oda.
- Ha annyira megvagytok változva és annyira igazságrohamotok van, miért akartátok megölni azt a lányt akit elvittek?
- Mert vérzett.
- Ha szeretném a vért biztos megkóstoltam volna, csak mivel szellem vagyok nem is eszek.
- Yumi. Ne menj el kérlek - mondta Flandre és már láttam, hogy a sírás tájékán van. Egyszer láttalak sírni. A másodikat pont Yumi hozza ki belőled?
- De elmegyek. Nem tartozom közétek - mondta - Rohadjatok meg a mocskos földben.
Elment, de a kijelentésén még én is meglepődtem. Flandre visszafordult lehajtott fejjel. Mikor felnézett hirtelen elém jött és majdnem a karmait a szemembe furta, de valaki megfogta a karját.
- Horu? - kérdeztem.
- Ha ezt nem tetted volna nem lennénk itt - mondta Flan és éreztem, hogy nekem mondja.
- Még mindig sajnálom. De láthatod. Már vörös holdat látott. Milyen lett volna ha él még?
- Jogos - szólalt meg Horu is, mikor elengedte a karját.
- Maomy! Megyünk - kiáltotta és elindultak, de egyszer visszanézett - Viszlát, Vámpír hölgy.
- Viszlát, Flandre kisasszony.
Hazamentünk, és én becsukóztam a szobámba, nehogy vérszomjam legyen és olyat tegyek, amit még megbánnák...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése