Sziasztok! Mivel vasárnap van, itt az új rész! Remélem tetszeni fog(bár szerintem nem a legjobb:/)
Bementünk, de hirtelen egy kéz ragadt meg minket hátulról és elaludtunk. Semmi másra nem emlékszem, csak arra, hogy besétálunk látunk két kezet, majd elalszunk...
*Reggel 7 óra*
Reggel nehézkesen nyitottam ki a szememet. Arra emlékeztem, hogy Rint próbáltam megállítani, majd valaki megragadott hátulról, és elaludtam. Onnan semmi. Semmi, off, az agyam alap kikapcsolt. Felültem és magam mellé néztem. Rin feküdt mellettem, és a barlangban voltunk.
- Rin. Kelj fel! - szólítottam mire nagy nehezen ő is felült.
- Mi történt? - kérdezte mire Tsukiko és Reiko lépett elénk.
- Megmondjam mi történt? - kérdezte Tsukiko.
- Kiszöktetek éjjel Remiliáékhoz. Hogy honnan vettük észre? Fülest kaptunk. Méghozzá Chiyokotól aki köpött. Hogy miért? Mert ő akart titeket megkeresni. Ayame nem volt fent, mert nekünk kellett most Kimire, Hanara és Rinara vigyázni. Inkább mi mentünk.
- Felelőtlen, meggondolatlan banda - rázta a fejét Tsukiko.
- Ki tudja még? - kérdeztem félve.
- Csak mi, Hana, Rina és Chiyoko. Kimi nem emlkszik semmire sem, Chiyokora ne haragudjatok, alapból hülye - legyintett Reiko.
- Hey! Nem is vagyok hülye - jött oda Chiyoko.
- Honnan ered az a név, hogy Chiyoko? - kérdeztem - Életemben nem hallottam ezt a nevet.
- Vámpírnév, és vámpírnyelven a chi annyit tesz, hogy vér.
- Aha értem - mondtam és Rin felállt, hogy elmenjen.
- Állj csak meg - tette elé a kezét Tsukiko - Tőled nem is vártam mást, mivel utálod őt. De hogy vörös holdkor felkeresd és meg akard ölni, azt én sem gondoltam komolyan. Ennyire hülye vagy? Mit mondtunk volna Ayamenak?
- Nem izgat.
- Már lement a hold? - kérdeztem.
- Le.
- Akkor mehettek is haza - mondta Rin gúnyosan.
- Csak kettőkor megyünk.
- Akkor kel fel a nap - mondta Tsukiko - És még csak reggel 7 óra van.
- Sirály. Még itt kell ülnünk egy darabig - dőltem hátra.
- Chiyoko adj kaját! - indult el Rin.
- Minek egy vámpírtól kell kaja?
- Mert nekem mindegy ki ad.
- A többiek?
- Feltalálták magukat - mondta Reiko - Sin, Karina és Reimu a balhés négyessel van, Jinx Miyakoval és Mitsukoval, Emiko Hisaéval, Usagival és Noemival, Sakuya Rinaval, Hanaval és Kimivel. Horu meg Chiyokoval volt illetve van most is - mutatott rá.
- Aha. Nah szevasztok - köszöntem el majd felfedezőútra indultam.
Mindenki elvolt magában. Kinéztem valahol és még mindenütt nagyban sötétség volt.
- Ijesztő mi? - kérdezte Ayame.
- Nem csak az. Kissé sajnálom őket, hogy nem tehetek semmit - biccentettem Rina és Hana felé.
- Rina még beszélni sem hajlandó. Hana meg inkább védeni próbálja.
- És Rin?
- Rin idióta. Egyszerűen idióta. Hajtja a bosszúvágy, és annak a felét még én sem tudom, hogy miért. Menj beszélj Rinaékkal - mondta mire odasétáltam. Sakuya már nem volt ott, elment Hitomival valahová. Kimi meg Chiyokohoz és Horuhoz ment.
- Sziasztok - köszöntem és leültem.
- Szia - köszönt Hana - Ti tegnap jöttetek nem?
- De. Honu vagyok.
- Én Hana - mosolygott - Ő pedig itt a húgom Rina.
- És? Mi lett a szemetekkel?
- Nem tudjuk. Lehet átok vagy betegség - vont vállat Hana, és Rina rám szegezte a tekintetét.
- Te angyal vagy? - kérdezte mire bólintottam - Meg tudsz gyógyítani?
- Nem tudom. Nem valószínű.
- De azt hallottam, hogy az angyalok mindenre képesek.
- Ssssssssssss, Rina. Nyugalom - mondta neki Hana mosolyogva, mire a testvére megnyugodott.
- Mit szoktatok itt csinálni?
- Hát általában ülünk és bambulunk.
- Nem szoktatok játszani?
- Nem nagyon. Nem ismerünk és nem sűrűn szoktunk mással is lenni, csak Rinnel - vont vállat Hana.
- Rinnel?
- Rin szokott a legtöbbször ránk vigyázni - mondta Rina, mire egy kósza pillantást vetettem az idődémon felé.
- Mutassak egy játékot? - kérdeztem mire bólintottak - Ez a játék a CC.
Elkezdtem magyarázni a szabályokat. Miután játszottunk, felálttam és elindultam, mert éhes votlam. Chiyokot kerestem, miszerint nála lesz kaja. Mikor megtaláltam, Rinnek adott oda egy vérrel teli zacskót. Hogy honnan tudtam, hogy az van benne? Szinte naponta látok vért, felismerem. De Rin? Hiszen idődémon miért inna vért? Mi folyik itt? Na jó. Van itt egy vámpirizmust folytatott idődémon, egy unreliváns vámpír, két beteg gyerek, és még egy csomó másik faj. Tiszta haloween tanya. Mi van? Semmit nem értek. Mivel nem vettek észre, visszamentem, és leültem. Gondolkoztam. Maga a cím is zavaros. Egy éve itt vagyok, de sosem hallottam a Front erdőrőrl, főleg nem a 3. kerületről.
- Mizu kisangyal? - ült le mellém Narue.
- Semmi kilencfarkú róka.
- Farkas. Anyám összeállt egy farkassal. Így lettem kilencfarkú farkas.
- Találó. Te. Nem tudod mit eszik itt Rin?
- Nem, de mindig Chiyokotól kér. De van, hogy velünk eszik, de az nagyon ritkán. Senki sem tudja, mit kér tőle folyton. De miért izgat annyira?
- Csak érdekelt - vontam vállat, majd tovább beszélgettünk.
*11 óra*
- Nem sértegethetsz minket! - fakadtam ki Rinre.
- Ugyan már. Azt teszek vagy mondok, amit szeretnék - vágott vissza.
Igen. Most Rin és én veszekszünk. Emiko, Horu, Ayame, Rina, Hana és aa többiek pedig minket figyelnek, de senki sem segít. Csupán Ayame rázza néha a fejét rosszallóan.
- Állj már le idióta!
- Nagy kurva inkább hallgasson - szólt újra,
- Vagy te!
Nah szóval. Az egész úgy kezdődött, hogy ugyebár Hanaval és Rinaval játszottam. Utána Rin úgy nézett rám, mint valami rongyra, és tíz perce itt vitatkozunk. Már egész Shalent alázta már nem is tudok erre mit mondani.
- Istenem hová keveredtem? Jah idióta Shalenbeliek közé.
- A vámpírizmust folytató idődémon inkább halgasson! Igen Ayame vért iszik szerintem naponta - fordultam hozzá.
- A hülye Remiliaval meg a hülye húgával meg a hülye Shalennel a tököm ki van! Nem lehetne békén hagyni? - vette elő az óráját és a tőrt pedig felém hajította. Nah és akkor......... akkor hirtelen a kést eltérítette egy lándzsa. Mindenki forgolódott, de nem találtuk, hogy ki lőtte.
- Én voltam - szólt egy hang fentebbtől. A hátam mögé néztem,, majd kicsit fentebb, és megláttam Remiliát.
- Te? - kérdezte egyszerre Rin és Emiko szemrehányóan.
- Én. Szia Chiyoko! Rin. Állj le. Mindent elnézek neked. Utálj, gyűlölj, vess meg! De Shalent és Flandrét nem bánthatod. Shalent nem bánthatod, mert még én itt vagyok, sőt, míg Shalen itt az egyetlen város, a bolygó az enyém, senki másé. Akire rámerném hagyni, az a húgom egyedül. Őt meg azért nem bánthatod, mert nem hagyom. Te ameddig én élek, csak egy szolga leszel, semmi több. Igen. Túl sok rosszat követtem el életemben. Sőt.
- Megölted a szüleimet - említette meg Em.
- Ezzel együtt az életedet mentettem meg. Emiko ha én nem vagyok, már halott lennél. Azért, mert ők csak gyerek démonokat nem ölnek. Ha betöltötted volna a 18at meghaltál volna. Sőt. Rám bízták, hogy oltasam ki az életedet. Odadobtak volna téged a vérpadra, amit velem meg is beszéltek. Pont kapóra jött, hogy vérszomjam lett, így öltem meg őket, és mentettelek meg téged. Visszatérve - fordult Rin felé - Igen. Én szóltam, hogy vegyék el tőled, azt a képességet, hogy ne tudj paradoxont létre hozni. De nem magamat féltettem. Attól féltem, hogy mikor törölnél ki. Yumi halála előtt vagy az után. Nem mindegy, hogy él a húgom vagy nem. Ennyi Rin. Fogalmam sincs, hogy a vámpírságodat ki vette el, de nem is érdekel. Mert jól tette bárki is volt. Nem tartozol közénk. Egy szolga, mint vámpír, na ne nevettessetek - mondta és ekkor Rin nekitámadt.
Ha itt az egyik, jön a másik, ez alap. Ha itt van Remilia, jön Flandre. Az egyik keze ökölbe szorítva, ezzel megakadályozva Rin mozgását, a másik kezében olyan lándzsa szerű valami, Rin elé szegezve.
- Rin. Te nem köpsz bele a levesembe - mondta neki sárga szemekkel - Neked meg nem a vörös hold hatása alatt kéne állnod?
- Ezt tőled is kérdezhetném, Flan.
- Szia Chiyoko! - köszönt neki mosolyogva.
- Ezt mindenki ismeri? - kérdezte Sin.
- Mindenki szereti - mondta Remilia - Mindent hallottál?
- Meg is értelek.
- Én egy dolgot nem értek. Ha nem ölitek meg egymást, akkor miért nem vagytok szövetségben? - kérdeztem.
- Még. Még nem öljük meg egymást.
- A legrosszabb, nem is a vörös hold lesz, hanem ami utána jön. Lesz ott baj bőven. Cirka 20 nap múlva lesz az, hogy gyűlölni fogjuk egymást - mondta Flandre, mire a nővére kérdőn nézett rá, válasz várva - Mindegy. Majd rájössz. Visszatérve. Rin. Te köcsög. Te mocsadék. Komolyan képes voltál elmenni a nővéremhez tegnap este, elő vörös holdkor?
- Ez még engem is meglepett.
- Hidd el. Engem is. Amúgy Chiyoko gondoltam rád. Menj csak a barlang mellé - szólt neki.
- Köszi. Hoztál kaját! - örült meg Chiyoko.
- Szóval Rin. Ez meg fog lepni - mondta Flandre, majd az állához szegezte fegyverét - De én voltam. Én vettem el a vámpírságodat.
- Oké engem ebből hagyjatok ki én elmondtam a magamét, de erre kíváncsi vagyok - állt félre Remilia - Hogy vetted el?
- Tudod. Mikor már úgy voltam vele, hogy eleget garázdálkodott Shalenben, egyszerűen meghoztam ezt a döntést. 4 éve. Azóta mondhatjuk azt, hogy csak 4 éves vagy, de magadban mondhatod, hogy 18. Nem is az zavart, hogy garázdálkodtál, és fél Shalent kiirtottad, hanem az - szegezte már a torkához a fegyverét - , hogy Maot akartad bántani. Így hát, elmentem a vámpírtanácshoz. Mikor persze Dina meg az apja nem volt ott. Beszéltem velük és engedélyezték. Így hát - szegezte a hasához a lándzsát, és szerintem bele is fúrta, mert vércseppek hullottak a földre - , elmentem hozzád, és elvettem az erődet. Fáj? Hát fájjon. Rin. Nem érdekel, hogy meghalsz-e, vagy, hogy mi lesz veled, nekem is fájt 495 év, mégsem garázdálkodtam.
- Csitu van - szólt Remilia Rinre, mert felordított.
- Emlékszem, kiskorunkban, mikor bezártak minket, állandóan ezt mondták nekünk. Te meg mindig visszaszóltál, hogy Csuka van.
- Mindig azt hallottam, hogy csuka.
- De miért pont csuka? Mond miért? - kérdezte Flandre, mire a nővére csak legyintett - Rin. Elég legyen, minden szarból, amit művelsz. Fáj? Fájjon - tette hozzá majd megfordította benne a "lándzsát". Egyre jobban zuhant a vér a földre.
- Flandre. Elég legyen - sziszegte Remilia már vörös szemekkel, mire a húga eleresztette Rint - Nah remélem kibuliztátok magatokat. Hazafelé. Kösz Ayame, hogy vigyáztál rájuk. Chiyoko. Szia Flan.
- Csá Remi - köszönt el Flandre, és hazament.
Mi is hazafelé vettük az utunkat. Otthon jól kioktattak engem, hogy miért jöttem Rinnel. A nap többi része átlagosan telt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése