Sziasztok!
Mint láttátok, megkaptam az első díjamat, amit nagyon köszönök :)
Valamint ez a nyár utolsó része, ami pont augusztus 31-ére esett.
A következő rész jövőhéten jön, addig is mindenkinek sok sikert, hogy túlélje az első hét sulit, és sok sikert nekem, hogy maradjon pénzem, ugyanis mindenki tőlem csórja a kaját.
Jó olvasást :*
Mikor az éjben, egy titokzatos hangot vél felfedezni, két megoldás van. 1. Elfutni és megalázásban részesülni. 2. Kiállni és szembenézni a halállal. Vámpírok készüljetek, megérkezett legádázabb ellenségetek.
*Vörös hold napjáig 7 nap van hátra*
A hajnali edzés miatt igyekeztem legalább délig aludni. Nah ez sem történt meg. Reggel hatalmas veszekedés ütötte meg a fülemet. Nagyon hangos ordibálás, törékeny dolgok leesése. Úgy gondoltam megnézem, mi az csak elsőnek felöltöztem. Mikor lementem, két vámpír barátunkat láttam meg vörös szemekkel.
- Mit keresnek itt?! - kérdezte Sofy.
- Honnan tudjam ezen gondolkozok egy ideje te fogyatékos! Egész Shalenből még a fajukat is kitiltottam! A bolygón sincsenek!
- Akkor ez hogy kerül ide Shalenbe?!
- Az a kérdés, hogy hogy jött Krayre. Egész Shalen körül őrök vannak, így ide alig lehet bejutni. De Krayre lehetetlen, hogy jött ide?!
- Semmi kedvem sincs velük baszakodni, valahogy ki kell irtanunk.
- Nem mondod - törölte meg az arcát Remilia - Ráadásul, te voltál már a városban?
- Nem.
- Én igen. És nem szép a látvány. Vérfoltok, húscafatok mindenütt.
- Mi történt? - kérdeztem mire rám szegezték a tekintetüket.
- Van egy kis gond, Honu - mondta Remilia - Itt van Shalenben egy nem fogadott látogató.
- Kicsoda? - kérdeztem és már nyitották a szájukat, de kicsapódott az ajtó. Odakaptuk a fejünket.
- Oké - kezdte Flandre köszönés nélkül - Ki garázdálkodik?
- Gőzünk sincs.
- Oké mert Mao tiszta idegbeteg lett. Valami idiótaságot magyaráz. Szerintetek ki jött ide?
- Gőzöm sincs - sóhajtott Remilia.
- Csak ezért jöttem, megkérdezni hátha többet tudtok. De ezek szerint nem. Nah megyek, mert Maomy otthon már szétverte a szobát.
- Had verje - legyintett a nővére.
- Verje, de NE AZ ENYÉMET! - kiáltotta Flandre és elment.
- Még egyszer kérdem kicsoda vagy micsoda jött ide? - kérdeztem.
- Vérfarkas - mondták egyszerre.
- Uhh.
- De hogy jutott be? - gondolkozott Remilia.
- Nem lehet, hogy eddig is itt volt? - kérdeztem mire megrázta a fejét.
- Az egész fajt kiirtottam. Gyűlölöm a vérfarkasokat.
- Én is. Volt már velük incidens.
- Micsoda? - kérdeztem.
- Anyámat ők ölték meg. Vénasszony lett belőle, utána meg széttépték.
- Hogy öregedett meg? Úgy tudtam a vámpírok nem öregednek.
- Ez igaz. Viszont. Ha egy vérfarkas kikarmol egy vámpírt, a vámpír elveszíti minden erejét - mondta Remilia mire kikerekedett szemmel néztem rá - De. Ha egy vámpír megharap egy vérfarkast, csak farkas marad. Ezért kerüljük velük a közelharcot.
- Az szar - húztam el a számat mire ledobta magát a kanapéra.
- A legrosszabb az, hogy BÁRHOGYAN GONDOLKOZOK NEM TUDOM, HOGY MIT KERES ITT!!!!!!!!!!!! - ordította.
- Nyugi. Valamit csinálunk - mondtam.
- Csinálunk is. Nah bemegyek a szobámba. Mindenki kussoljon, had tudjak gondolkozni.
- I CAME IN LIKE A WREACKING BALL!!!!!!!! - kiáltotta a fülembe Sin, Karina és Reimu, mire Remilia megállt. Szinte láttam magam előtt az arcát. Pont közli, hogy mindenki maradjon csendbe, ezek erre itt elkezdenek ordítani. A spirális kör hirtelen megjelent mögötte, és a kezében megjelent a lándzsa és megfordult.
- Melyikőtök legyen elsőnek kebab nyárs? - kérdezte vörös szemekkel. Úgy látszik, hogy megijedtek mert utána már csak tátogva hangtalanul "ordibáltak". Majdnem elröhögtem magamat, de inkább bementem a konyhába és csináltam magamnak kaját. Közben Sinék egy szót sem szóltak, csak ültek egy helyben. Valószínűleg még mindig féltek. Fejet rázva felmentem a szobámba.
*Remilia szemszöge*
Miután lerendeztem a három idiótát, egyenest a szobámba mentem. Kivettem vagy 30 könyvet a helyéről és nekiálltam olvasni. Az egyiket sosem értettem. Érthetetlen szöveg, furcsa jelek, különös, meg nem nevezett szereplők. Pár sort olvastam belőle, az egyiken viszont elidőztem.
Egy dal, melyben egyszerre szerepel a szenvedés, a fájdalom, a reménység. E dal fog egy háborúnak véget vetni és egy életre szóló szövetséget létrehozni. Az egyiknek feledni kell, a másiknak túlélni, de mindkettejüknek harcolni kell. De csupán 1 év múlva mindennek vége, mert feltűnnek újabb ellenségek. Ne feledd! Egy bizonyos naptól fogva nem testvérháború lesz, hanem két hatalmas erejű város csap össze, s közben emberek változnak meg, amin alig lehetlesz segíteni...
- Testvérháború? Mi a bánat ez? - kérdeztem magamtól és lapoztam egyet. A következő két oldalon egy kép volt, egy lányról. Háttal állt, szakadt ruhában valamint szőke, hosszú haja volt. Értetlenkedtem még egy sort, majd becsuktam a könyvet. Közben a padlón megláttam egy kottát. Opposite World. Megint ez? Nem is ismerős. Biztos idekeveredett. Betettem a könyvbe majd eldobtam az ágyra. Tovább olvastam. Csupa használhatatlan, vacak információ. Gondolkozzunk. A vérfarkasok este élnek, mint a vámpírok. Ha elindulunk mindannyian le tudjuk győzni. De hogy kerülhetett ide? Kérdések zápora zúgott a fejemben és semmit sem értettem. Gondolkoztam és gondolkoztam. Mikor felálltam, kinéztem az ablakon és láttam, hogy már a nap lement, de nincs vaksötétség. Megfelelő. Kirontottam. Páran a nappaliban beszélgettek, páran a konyhában voltak. Leugrottam a lépcsőről, mire rám szegezték a tekintetüket. Gúnyosan mosolyogtam egyet.
- Felállni! - adtam ki az utasítást - Követni!
Egyenesen kifelé indultam meg.
- Mi van? - kérdezte Jinx kedvetlenül.
- Levadászunk egy állatot - mondtam.
- Mit? - ásított Reimu majd egy vonyítást hallottunk - Jól hallottam, hogy ez egy?
- Igen. Egy vérfarkas. Szóval sietnünk kell, mielőtt még több embert öl meg.
- Ezt furcsa a te szádból hallani - jegyezte meg Sofy.
- Tudom. Nah menjünk! - indultam meg.
Én, Honu, Horu és Sofy repülve indultunk meg, míg a többiek a fákon át ugrálva. Nem nagyon hallottunk már semmit sem. Füleltem és közben körbe-körbe pillantottam vörös szemekkel. Egyszer még hallottunk egy vonyítást, utána semmi.
- Álljatok meg! - kiáltotta Honu, mikor már elég sokat mentünk. Leszállt a földre, én pedig egy fára.
- Mi az? - kérdeztem.
- Az ott Kimi! - mutatott a földre. Valóban, Kimi ki volt dőlve és a földön feküdt. Gyanús ez nekem.
- Honu inkább hagyd - szóltam oda.
- Naa. Gyere ide - emelte meg majd megölelte. Kimi karján egy vérző csík volt. Ami a furcsa, hogy se Sofyt, se engem nem vonzott. Kimi hirtelen kezdett átváltozni.
- Honu engedd - mondta Sin.
- Miért? - kérdezte meg sem fordulva.
- Honu engedd el! - szóltam rá, de nem hallgatott rám.
Ekkor valaki megfogta Honut és letette gyorsan Horu elé. Nem sokat láttam. Az illető leszállt mögém és gyorsan hátra néztem. Flandre fürkésző tekintetét láttam meg. Mindenki Kimit nézte. Átalakult vérfarkassá. Mindenki csak nézett, Sakuya neki dobott egy kést ami eltalálta. Felmentünk az égbe, miközben menekülőre fogtuk magunkat. Öten repültünk, a többiek a fák tetején ugráltak.
- Mi a bánat ez?! - kérdezte Horu.
- Vérfarkas - mondtam.
- Elsőnek azt hittem vámpír az, de ezek szerint nem vámpír - mondta Flandre. - Azt hittem, hogy Mao csak hülyeséget beszél, hogy vonyítást hallott este. Mikor meghallottam az elsőt elindultam. Mikor jött a második irányt váltottam felétek.
- Értem. De ezek szerint Kimi már az volt. De mivel nincs telehold, keresztezett.
- Mi az, hogy keresztezett vérfarkas? - kérdezte Emiko.
- A keresztezett vérfarkasok mániája az öldöklés. Beletettek egy vámpír dns-t a szervezetükbe, így vörös hold előtti és utána 10 napban őrültek valamint minden teleholdkor. De ha keresztezett akkor a sebei öngyógyulnak valamint... - jutott eszembe majd megálltam. - LEBUKNI!
Egy lándzsát hajítottam Kimi felé, akit csak súrolt.
- Ha keresztezett akkor a vámpír dns alapján tud repülni.
- Ki kell végeznünk - mondta Sofy.
- Persze álmodj még! - mondta Flandre.
- Miért?
- Mert Ayameékkal van. Valamint Chiyokoval, Rinával, Hanával és Rinnel is. Nem ölhetjük meg! - válaszolt a húgom mire bólintottam.
- Akkor? - kérdezte mire megfordultam Flannal.
- Egyszerűen legyőzzük.
- De hiszen vérfarkas! Ráadásul keresztezett! - hőkölt hátra.
- Ketten leverjük - mondtam majd nekem a hátam mögött, Flandrénak meg a lába alatt jelent meg a spirális kör.
- Hajrá tesó - mondta Flandre mire egy gonosz mosoly kíséretében bólintottam.
Neki a tűzkardja, míg nekem a kristálylándzsa jelent meg. Ő lézert lőtt ki, én pedig bomba fegyvereket. Keservesen hosszú harc után Kimit annyira kiütöttük, hogy szerintem holnapig aludni fog. Elvittük Ayaméhoz és elmondtuk, hogy mi történt.
- Sin, vegyétek el tőle az erejét! - mondtam.
- Figyelj Remilia. Oké, hogy tudunk varázsolni, de nem tudunk fajt elvenni. Ez nem olyan, mint hogy 3-szor megváltoztathatjuk a jövőt. Nem tudom elvenni a faját.
- Mi az, hogy háromszor megváltoztatni a jövőt? - kérdezte Honu.
- Amit értesz rajta. Élethosszabbítás, dolgok megváltozása, ilyesmi.
- Élethosszabbítás? - döbbent le.
- Mindenkinek van egy alap életkora amit a halálisten tűzött ki, és ezt a kort bizonyos tettek alapján meg lehet hosszabbítani. De ha egy tettel több ember korát is megváltoztatod, csak egy változtató "pontot" vesz le magadtól, valamint azoktól az emberektől, akinek befolyásoltad az életét. Ha negyedjére változtatnál jövőt, nem sikerülne, valamint utána a halálisten szólna egy shinigaminak, vagy egy shinigami kaszásnak, hogy öljön meg - vontam vállat.
- Shinigami? - kérdezte Karina.
- Lélekrabló - felelt velem egyszerre Reimu és Flandre.
- Hányszor változtattál jövőt Remilia? - kérdezte Honu. Ezek szerint elég tapasztaltan hangzott a magyarázatom.
- Egyszer.
- Mikor? - kérdezte.
- Mikor Yumit megöltem.
- És te Flandre?
- Egyszer sem, de már csak két esélyem van.
- Hogyhogy? - döbbent le Honu. Flan csak felém biccentett mire kérdőn rám nézett.
- Mondtam. Ha másnak is befolyásolod a tetteddel az életét, tőle is levesz egy "pontot". Mégpedig azzal, hogy Yumit megöltem, nemcsak befolyásoltam Flan életét, de 26 évet adtam neki.
- És én ezt még mindig nem értem - fordult felém - Hogy érted azt, hogy 26 évet adtál nekem?
- Úgy, hogy 26 évet adtam neked.
- Magyarázd már el légy szíves!
- A halálistentől kértem erőt, hogy Yuminál erősebb lehessek egy nap. És ekkor, összeadva az enyém, a tied, és a Yumi életkorát, elvett tőlem 26 évet, magyarul 26 évvel előbb fogok meghalni, ha megöltem Yumit. De. Ezt a 26 évet átadhattam valakinek a családból. Anyának és apának eszemben sem volt odaadni, Yumit ugyebár ki akartam nyírni, maradtál te. Az, akivel egy kibaszott, poros, kő szobában szenvedtem kaja nélkül 8 éven át. Gondolkodás nélkül téged választottalak.
- Magyarul. 26 évvel hamarabb fogsz meghalni, hogy megments több ezernyi embert, valamint nekem add oda azt a te általad elvesztett 26 évet? - döbbent le.
- Pontosan. Amúgy rajtam kívül. Egy ember lett volna képes legyőzni Yumit. Tudod ki az? First vampire.
- Kurumi - röhögte el magát - Ki más ha nem Kurumi?
- Egy 6000 erős vámpírt nem hiszem, hogy legyőzne. Ráadásul akivel ott van egy varázsló vámpír.
- Elis. Nagy arc az biztos. Nagyobb, mint Gengetsu.
- Vámpírok szégyene - ráztam a fejem - Nah mindegy. Mit csináljunk Kimivel?
- Meg kell ölni. Ez tény - mondta Ayame.
- Engedélyt kapunk hozzá? - kérdezte Flandre, mire Ayame bólintott.
- Csináld - mondtam neki. Éppen meg akarta harapni amikor... Amikor egy tőr száguldott el előtte.
- Kimit nem bántjátok - jött elő Rin - Nem veszitek el a faját, nem veszitek el az erejét, nem ölitek meg, nem csináltok belőle farkast.- Rin ebbe ne szólj bele! - fordultam felé vörös szemekkel.
- Kimi az én felelősségem! Rám lett bízva. Csodálkoztok, hogy inkább én, minthogy Ayame vigyázna rá? Hát nem véletlen. Kimit békén hagyjátok. Tompíthattok az erején, de nem ölitek meg!
- Mond, Rin. Mégis hogyan? - fontam össze magam előtt a karomat - Hogy tompítsunk azon, amit még ők sem tudnak? Mi sem tudunk.
- Nem érdekel! Oldjátok meg anélkül, hogy bántanátok! - mondta Rin majd elment.
- Öhm - szólt oda Hikaru.
- És itt a balhés négyes - fordult meg Ayame - Igen?
- Lehet, hogy tudunk segíteni - vont vállat Yuriko.
- Hogyan?
- Hát - kezdte Rei.
- Tudunk varázsolni - fejezte be Naoe.
- Hogyan? - kérdeztem.
- Azt hiszitek csak ti tudtok? Az emberek is értenek hozzá ha megtanulnak - vont vállat Yuriko majd a kezében egy kicsi tűzgömb jelent meg.
- Hogy a bánatba? - kérdezte Flandre.
- Tanulás - mondta Rei - Nah engedjetek oda. Vérfarkas?
- Keresztezett. - mondtam Flannal együtt.
- Értem. Gyertek! - mondta és a négyesük többi három tagja odament.
Mind a négyen felé helyezték a kezüket és valami erőféle jött ki belőlük. Úgy 10 perc múlva felnéztek.
- Ennyit tehettünk - mondta Hikaru.
- Mit csináltatok? - kérdezte Honu.
- Tompítottuk az erejét némileg. Meg lett egy alap időszámítás adva. Teleholdkor ugyanúgy hülyül de csak vérfarkasként, vörös hold idejében meg hát. Nem öl, de át van változva persze este - vont vállat.
- Jobb, mint a semmi - mondtam.
- Nah én mentem. Chiyoko. Remi. Hellósztok - köszönt Flan.
- Állj már meg - állította meg Ayame - Sötét van. Maradjatok itt.
- Maradnék csak Mao egyedül van otthon. Egy dobozba zárta magát és nem tudom meddig van levegője - mondta, és elment.
- Na és ti?
- Maradjunk? - kérdezte körbe, de Sinék már el is aludtak - Maradunk.
Ayame mosolyogva bólintott. Kábé 2 perc múlva mindenki kidőlt. Igen, Kimi is. Én nem aludtam, hanem felültem a barlang tetejére és a holdat kémleltem. Ayame leült mellém.
- Még hogy utáljátok egymást. Látszik - mondta.
- Nem utáljuk egymást. Csak fogjuk egymást utálni.
- Miért nem alszol?
- Gondolkodom. Van egy nem tudom milyen könyv, és semmit nem értek belőle - mondtam majd újra eszembe jutott az a rész, amit olvastam.
- Mi van benne?
- Tiszta érthetetlenség. Testvérháború, két város, dal, ilyen szövetség olyan szövetség gőzöm sincs.
- Testvérháború? - kérdezte mire bólintottam - Nem is gondoltál arra, hogy ez itt körülötted zajlik, illetve fog zajlani?
- Mi? - kérdeztem értetlenül.
- Semmi - rázta meg a fejét majd felállt - Jössz?
- Aha - mondtam. Bementünk a barlangba. Nemsokára el is nyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése