Hát szijjasztok! :*
Remélem még senki sem halt bele a suliba :D
Én még élek a pénzem fogy mert mindenki tőlem csórja a kaját. Bocsi a késésért. Lehet, hogy nem fogok mindig részt hozni, mert mivel most vagyok 8-ban, ezért sokat kell tanulnom. Hát itt is van a 18. rész, remélem tetszeni fog.
*Vörös hold napjáig 6 nap van hátra*
A tegnapi napot főleg Kimi üldözésével töltöttük. Az este Ayameéknál voltunk. Hogy Remilia mit csinált, arról gőzöm sincs, de reggel négykor láttam utóljára. Most van ugyebár 10 óra. 6 órája nem találkoztunk vele. Az is sok idő! Nah mindegy. A lényeg. Sinék ma egész nap tiszta idióták(Reimu inkább vigyáz rájuk), nem mehettünk haza, mert senki nincs otthon. Egész nap próbálnak zenét írni így a barlangban egyféle lincshangulat alakult ki a zene miatt. Komolyan mondom, Horu már nem egyszer lefejelte az asztalt, Jinx meg azon gondolkozik, hogy törje el észrevehetetlenül az egyiknek a nyakát.
- Jinx. Észrevennék ha hirtelen valakinek csak úgy merő véletlenségből eltörnéd a nyakát - mondtam nyugodt hangnemben.
- Nem biztos.
- De hidd el, észrevennék - mondtam majd Rinre néztem - Csodálkozom, hogy te felettébb nyugodt vagy.
- Zene megy a fülesben. Chiyoko! Adj kaját.
- Minek folytatok a vámpírizmust?
- Mert így érzem jól magamat. - vont vállat majd beleivott a pohárba.
- Én megölöm magam. Fél óra után szenvedek. Egy óra után végiggondolom az életem. Másfél óra múlva meg akarom ölni magamat, ha unatkozok. Ez a zene mióta tart? - kérdezte Horu.
- Háromnegyed órája.
- Érted? Még csak szenvednem kéne, de most már meg akarom ölni magamat.
- Nesze - dobta oda Rin fülesét Horunak.
- Hova mész?
- Valahová. Nem kell felügyelni.
- Nem is akartalak.
- Viszlát - köszönt el majd kiment.
- Akkor újra egy és két és há - kezdte Sin majd újra rákezdtek. A barlangban egyfajta hümmögés jött mindenhonnan.
- KAPCSOLJÁTOK KI!!!!!! - jött az ordítás kintről és nemsokára berohant Remilia és Flandre.
- Mi a bánat ez? - kérdezte Flandre.
- Zene - vont vállat Karina.
- Zene. Zene? Ez inkább a zene meggyalázása - mondta Remilia.
- Hol voltál? - kérdeztem.
- El kellett intéznünk valamit.
- Ketten? - szaladt fel a szemöldököm.
- Vámpírhölgynek és nekem azaz kettőnknek - mondta Flandre - Mindegy. Kapcsoljátok ki mert megőrülök. Illetve megőrülünk.
- Miért?
- Sin olyan hamis vagy hogy az már fáj. Karina tanulj meg gyorsan gitározni. Reimu. Harminchatszor megmutattam azt a köcsög nyomorékságos kottát és még most sem megy. Vegyétek halkabbra vagy kapcsoljátok ki.
- You must enjoy to play this game more and more and more - dalolta Flandre.
- Ez nem ez volt.
- Hanem mi? - lepődött meg.
- Ez nem a te dalod egyik változata akart lenni.
- Jah. Hát akkor még pocsékabb.
- Jól van halkabbak leszünk - mondta Reimu.
- Gyertek megmutatom a barlang legeldugottabb zugát. És kihozom onnan Rinát és Hanát. - mondta Ayame majd elindultak.
- Amúgy Flandre. Ha Remilia a Vámpírhölgy te ki vagy? - kérdezte Sofy.
- Szerinted?
- Kicsi Vámpírhölgy? - kérdezte Emiko mire felröhögtünk.
- Haha, de vicces - mondta Remilia.
- Rainbow vampire - mondta Flandre.
- Az mi?
- Azt jelenti, hogy szivárvány vámpír. Flannak a szárnyán lévő kristályok színe majdnem megegyezik a szivárvány színével. Értitek? - kérdezte Remilia.
- Hívnak még máshogy?
- Scarlet Devil.
- Sister of Scarlet - mondta Flandre.
- Amúgy ha már ilyen vámpír faggatást tartunk - mondtam - Ti hisztek valamiben?
- Van Isten csak mi vámpírnak tartjuk és Crimsonnak hívják.
- Crimson? - kérdeztem értetlenül.
- Tudjátok mi a vámpírok hármasa? - kérdezte Remilia.
- Olyan mint a szentháromság az embereknél - mondta Emiko
- Igen - mondta Flandre. - A vámpír hármasba tartozik a Gold Sun, Silver Moon, Crimson Rose.
- Lefordítva arany nap, ezüst hold, bíbor rózsa.
- Várjunk. Arany nap? - kérdezte Horu.
- Az arany naptól kell a legjobban tartanunk. Mármint az az egyik olyan dolog amitől tartanunk kell - mondta Sofy.
- Oké. Ezüst hold?
- Onnan jött az első vámpír - mondta Remilia.
- Kurumi - vigyorgott a húga.
- Harmadszor. Bíbor rózsa? - kérdeztem már én.
- A crimson rose-ban vér van. Ha máshogy vennénk akkor is úgy lenne, hogy Crimson Rose, Black Sun, Scarlet Moon.
- Scarlet? - kérdezte Sakuya.
- Scarlet.
- Scarlet Moon? - kérdezte Emiko mire csak legyintettek egyet.
- Igen Scarlet Moon. A scarlet azt jelenti, hogy vörös - mondta Flandre.
- Remilia és Flandre Scarlet - mondtam.
- Mi olyan nagy cucc benne, hogy a vezetéknevünk a Scarlet? - kérdezte Remilia.
- Megyünk? - kérdezte Flandre.
- Szerintem már elhúzta a csíkot, Flan. Mi is menjünk haza.
- MÁR AZONNAL FEJEZZÉTEK BE! - jött az ordítás Sinék helyéről - Nem tudtok zenélni! Mi a szarnak próbálkoztok olyannal, amihez analfabéták vagytok? Húzzatok el és inkább mindenkit kíméljetek meg a szerencsétlen próbálkozásotokkal.
Nemsokkal később Rin sétált ki onnan idegesen és visszavette a fülest Horutól. Fel is tette. Utána Sinék jöttek ki szomorúan. Hallottam ahogy Remilia valami istenem félét motyogott Flandre, pedig ahogy láttam megrázta a fejét. Intett egyet végül majd elment.
- Menjünk - sóhajtotta a nővére majd Sakuyanak dobott egy kulcsot - Ezzel nyílik az ajtó. Menjetek haza. Honu! Gyere velem!
Még egyszer visszanéztem majd elindultam. Elmentünk edzeni. Valami megváltozott. A kedv teljesen elment, mindketten agyaltunk, szerintem ugyanazon. Habár kitudja.
- Lám lám - jött egy gúnyos hang mögöttem, mire megfordultam, de Remilia elém állt.
- Mit akarsz Yumi? - kérdezte megvetően.
- Szellem vagyok. Talán életet szeretnék. Ha megöllek, talán visszakapom.
- Tűnj innen!
- Mégis miért? - kérdezte Yumi majd a szeme napvörösre váltott.
- Mert azt mondtam.
- Hogy fél hátul valaki - mondta gúnyosan, majd rám mutatott.
- Yumi állj le! Egyszer öltelek meg. Másodjára is megteszem.
- Ha tudnád, hogy hogy kell. Ez a baj, hogy gőzöd sincs arról, hogy hogy ölj meg. Hogy tüntess el a világból. Orevoár - köszönt el.
- Bon voyage baromarc! - köszönt vissza Remilia majd leszállt.
- Nah ő az akivel sosem lesztek jóban.
- Flannal sem leszünk öribarik. Attól, hogy most nem öljük egymást. Ez csak egy vihar előtti csend. Nah menjünk haza. Reimutól kérdeznem kell valamit.
Elindulunk és nemsokára hazaértünk.
- REIMU! - kiáltotta Remilia.
- Mi van? - jött a hang a konyhából. A három boszorkány melankólikus hangulatban ott volt. Sin az egyik pulton feküdt, Karina a falnak dőlve ült, Reimu meg a fejét verte bele a hűtőbe.
- Mi van itt a szerencsétlenek társasága? - kérdezte - Mindegy. Reimu hogy lehet egy szellemet megölni?
- Nincs kedvem tényeket magyarázni - mondta.
- Nah itt valami baj van. Sin egy felest? - kérdeztem mire csak a fejét rázta meg - Karina akarsz mókust kergetni? Oké mi bajotok van?
- Rin - mondták egyszerre.
- Mi van vele?
- Azt mondta analfabéták vagyunk.
- Ezt Karina nap mint nap megkapja - mondta Remilia.
- Mert eszem nincs. De most azt mondta, hogy a zenéhez vagyunk analfabéták - mondta.
- Tény, hogy azt amit játszottatok még nekem is fájt hallani főleg mert be kellett rohannunk a húgommal leállítani. De! Lehet, hogy azt nem tudjátok. Nincs saját dalotok?
- Egy van - mondta Sin - Reimunak a Bad Apple.
- Nah felállni! Játszani hátha valami jó lesz - mondta. Mikor felálltak eljátszották az 5 perces számot. Bárhogyan nézem kibaszott jó volt. Jó az üteme habár a szöveget nem annyira értettem.
- Ez tiszta jó - mondtam.
- Ti honnan tudtok démonnyelven? - kérdezte Remilia.
- Fordító - vont vállat Reimu.
- Tényleg jó volt? - kérdezte Karina mire bólintottunk.
- Nah Reimu vissza az én problémámra. Hogy lehet szellemet megölni.
- Ha elpusztítod azt a bolygót amelyen meghalt. De ehhez legalább 2 ember kell aki nagyon erős - mondta. Remilia féloldalasan elmosolyodott majd az ajtó felé indult.
- Hová mész? - kérdeztem mire megállt, de nem fordult meg.
- Megölöm Yumit. És felrobbantok egy bolygót Flandréval.
- Melyik bolygót? - kérdezte Sin.
- Ahol születtem - mondta majd kiment. Mi összenétünk majd megvontuk a vállunkat és csináltuk a dolgunkat tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése