BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI BOCSI[..........BOCSI BOCSI..........................................sok BOCSI] BOCSI BOCSI, hogy csak most hozok rész! De suli volt töri doga kémia tanár szeret szívatni és alig voltam gépközelben :( Jövőhét vasárnap vörös hold. Mivel az már félig megvan írva meg az utána jövő rész így azok pontosan fognak jönni. Ehhez alapból nem volt ihletem és azért is hagytam ki pár részt mivel az ötlettár ürül meg gifeket kellett csinálnom és pont ezt nem volt időm írni. Nah mindegy itt a 20. rész.
*Vörös hold napjáig 1 nap van hátra*
Oké gőzünk sincs arról, hogy a múltkor Remilia pusztított-e bolygót, vagy nem, mert konkrétan azt a napot átaludta. Amin nem is csodálkozok, mivel vagy 3 napig nem aludt. Azóta viszont olyan volt, mint egy hiperaktív idióta így mindig csak edzünk. Reggel egyből kirángatott a lábamnál fogva az ágyamból a szó szoros értelmében!!!! Reggel hat óta csak eddzünk és nem hagyja abba.
- Ez elég dúrva - kapkodta a fejét köztünk Sofy. Jah igen. Mindenki kijött minket nézni, de senki sem mer kiállni. No para engem is csak kis híján öl meg!
- Remilia állj már meg! - mondtam sokadjára, de vagy tényleg nem hallotta vagy nem érdekelte. Hogy valahogy leállítsam nekidobtam egy csillagot. Elhárította majd lesajnálóan mosolygott rám fejet csóválva.
- Rám nem hat a csillag.
- Állj már le! Mi az Isten...
- Crimson - szólt bele.
- Isten bajod van?
- Nekem? Tökéletesen érzem magamat, mi bajom lenne?
- Nem tudom, de a spirálos izé...
- Kör.
- Izé kicsit zavar a hátad mögött. Főleg úgy, hogy onnan jön a lézer a mittudom én milyen bomba meg még közbe közelharcot adsz rám.
- Fáj? - vágott értetlen tekintetet.
- Kicsit. Ráadásul neked azonnal gyógyul a sebed, mert kifejlesztettél egy idióta technikát és az gyorsabb, mint az öngyógyításom. Valami bajod van - szálltam le.
- Nekem semmi. Mi lenne?
- Kezdjük azzal, hogy kirángattál ma az ágyamból hajnali hatkor. Azóta majdnem megöltél. És kifejezetten kerülöd a múltkori dolgot.
- Minek beszéljek olyanról amihez semmi közöd?
- Mert zavar téged az egész téma és kész! Egyáltalán csináltatok valamit Flandréval vagy nem?
- Nem robbantottunk bolygót.
- És miért nem?
- Mert nem akar egy két embert elveszíteni plusz az emlékeit - szólt valaki a fa mögül.
- Rin? Mit keresel itt?
- Nincs igazam?
- Félig.
- Jah kihagytam. Nem akartad, hogy Flan valami hülyeséget csináljon veled együtt.
- Flandre nem Flan. Nekem Flan egyedül.
- Persze. Különösebben nem zavart pár dolog. Vérfarkasok ott, vámpírok között? Ugyan már. Vagy Yumi, vagy Dina áskálódik utánatok.
- Dina fél tőlem - mondta mire Rin elröhögte magát.
- Dina? Tőled? A saját apjától nem fél. Yumitól sem. Miért félne pont tőled?
- Mert én öltem meg Yumit puszta kézzel hidegvérrel.
- Majd 495 évvel később Flandre jócskán elvert, mert ellustultál.
- Vigyázz mit mondasz Rin! - vált Remilia szeme vörösre.
- Remilia. Fáj az igazság? Ellustultál. Kiűzted a vérfarkasokat és ennyi. Nem csináltál semmi mást. Sőt! Míg Horu majdnem kinyírta Honut, addig nem tettél semmit sem csak ültél - mosolygott gonoszul.
- Ez nem tartozik rád.
- Miért érzem azt, hogy Dina kinyírna téged?
- Maximum élne a lehetőséggel, hogy megpróbálja.
- Persze. Nem élne a lehetőséggel, hanem meg is ölne. Furcsák vagytok ti Scarletek. Jóba vagytok, de háborútok.
- Vihar előtti csend.
- Miért érzem azt, hogyha Flandre lemenne a pokolba, te felhoznád?
- Mert én akarom megölni.
- Nem lennél rá képes! Ezért hagyod vörös holdra, mert szinte semmire sem fogsz emlékezni.
- Rin állj... - kezdte.
- Álljak le? Honnan jöttem rá ezekre? Erre a válasz az, hogy Rin vagyok. Okos, eszes, exvámpír, beszélem a démon és a vámpír nyelvet, magyarázhatsz nekem, de nem mész vele sokra. Nőj fel, és béküljetek ki. Viszontlátásra - köszönt el Rin.
- Orevoár, baromarc! - kiáltott utána Sin majd összepacsizott a többiekkel.
*Emiko szemszöge*
Néztem egyet Rinen. Hogyhogy itt volt? Mit csinált itt? Gondolkozás nélkül utána szaladtam.
- Rin! Miért voltál itt?
- Megnéztem, hogy ki mit csinált. És?
- Nem szoktál csak úgy mindent megnézni.
- Tudod Emiko vannak nálad erősebbek is.
- Tudom és?
- Nem úgy értem. Démonok vannak sokkal erősebbek. A fekete szeműek.
- Mi?
- Megjártad már a poklot?
- Nem.
- Gyenge vagy - mondta ki lazán.
- Rin te engem nem becsülj le.
- Hívod azt a nyamvadt medvédet és arra hagysz rá mindent. Használtad te valaha a rendes képességedet?
- Nincs kedvem arra, hogy egy elmebeteg démonná váljak.
- Nem tagadhatod le a fajodat.
- De megtehetem.
- Hm. Neked már úgyis mindegy.
- Hogy érted? - kérdeztem mire gonoszul felnevetett.
- Drágaságos barátaidat épp az én ismerőseim ostromolják. A fekete szemű démonok akik már megjárták a poklot. És Flandréék sem tudnak segíteni, mivel hozzájuk is küldtem párat.
- Szerinted nem győzik le?
- Vannak olyan erősek, mint Flandre egyenként. Ráadásul. Ha én odamegyek az SDM-be időt állítgatni kissé előnyben leszünk.
- Micsoda?
- Viszlát - tűnt el gyorsan.
Mi van? Ez most komoly? Ennyire nem utálhat minket? Hazafelé kezdtem el szaladni és útközben sokszor megállt az idő. Mi a szent zöld tehén van? És én minek tehenet mondok a fejemben. Mikor bementem vagy 15 démon ostromolt mindenkit. Remilián konkrétan 3 lógott miközben Rin az ablaknál ült.
- Emiko - szólt Sin.
- Csinálj már valamit! - Kapcsolódott be Honu.
- Emiko mi ez az egész? - kérdezte Remilia.
Ott álltam tehetetlenül. Gőzöm sem volt róla, hogy mit csináljak. Rin a megátalkodott gonoszság. Hirtelen az egyik démonba három tű szúródott majd szó szerint elporladt. Az ajtó felé néztem ahol Maomy és Flandre voltak. Mikor mögéjük ment egy másik démon Flandre leütötte.
- Csinálj már valamit! - szólt rám Maomy.
- De mégis mit?
- Drágaságom démon vagy tudsz harcolni ellenük. Ezek csak - kezdte majd Flandre a fülébe súgott valamit, amire bólintott - Ezek csak fel vannak erősítve.
- De...
- Használtad te valaha az erődet? Itt az ideje!
Végül is, igaza van. Sosem voltam teljes démon, mindig hanyagoltam. Inkább tartottam magam embernek, mint a rendes fajomnak. Felém is három tű repült amit elhárítottam.
- Vagy harcolsz vagy meghalsz te is! - mondta Mao. Elővettem egy varázskártyát.
- Démon kártya:Gyilkos sárga szemek - mondtam ki az aktiválást, mire a szemem sárgává változott, valamint az erőm a kétszeresére nőtt.
*Remilia szemszöge*
Hirtelen valaki a lábamnál fogva lerángatott majd egy falhoz vitt és befogta a számat.
- Ssssssssss - sziszegte Flandre majd elvette a kezét.
- Flandre? Kik ezek? - kérdeztem.
- Fekete szemű démonok. Alig tudtuk nálunk lerázni.
- Ki küldte ezeket?
- Rin. Szerinted? Gyere velem! - rángatott ki az udvarra.
Elindultunk pont ahhoz az ablakhoz, ami előtt Rin ült. Felrepltünk az ablakhoz.
- Durrantsd ki a szemeddel - mondtam.
- Mi?! Nem mindig megy csináld te!
- Én nem csinálom. Te tudtad anno.
- Nem fogom kirobbantani.
- Lebukni! - mondtam majd lehúztam a fejét - Robbantsd ki!
- Istenem - mondta majd(gondolom) egy emlékre gondolva kirobbantotta. Ekkor elkaptam Rint, a húgom pedig elvette az óráját tőle. A démonok a többieket a falhoz dobták és elénk jöttek fenyegetve. Már éppen ránk támadtak volna, mikor egy hatalmas szikladarab esett rájuk. Rin kikaparta magát a kezeim közül majd bosszankodva hazament.
- Ez hogy került ide? - szállt le Honu a földre.
- Gőzöm sincs - mondta Sofy majd ránk néztek mire megráztam a fejemet.
- Itt egy kék hajszál - emelte fel Sin.
- Kék? - kérdeztem mire eszembe jutott valami és felrepültem az égbe(mivel nincsen ideiglenesen tetőnk). A nap fényével küszködve körbenéztem és valakit repülni láttam meg. Utánaszóltam mire visszafordult. - Mit csinálsz itt?
- Erre jártam.
- Kösz. Még látjuk egymást.
- Sok sikert holnapra neked meg Flandrénak is - mondta kellemes hangon mosolyogva.
- Köszi. Hello - köszöntem el majd mosolyogva visszaszálltam - Ki lesz olyan kedves, hogy megjavítja a tetőt?
- Nem én! - kiáltotta mindenki mire megforgattam a szemeimet.
- Ki volt ez? - kérdezte Flandre.
- Elvtársunknak az egyik lánya. Vagy négy éve ismerem - mondtam mire felmutatott az égre - Igen neki.
- Húha.
- Jah. Nah gyere velem - rángattam fel a szobámba.
- Itt is régen jártam.
- Ülj le! - mondtam majd én is leültem
- Nah. Holnap vörös hold. Azért pár dolgot beszéljünk meg ezzel kapcsolatban.
- Mit kéne?
- Elsőnek is. Maomy hova fog elmenni?
- Van a vulkántól délre egy barlang jó messzire.
- Megfelelő. Nem állítjuk le egymást. Ha netántán valaki leállítana valahogyan megöljük bárki is az.
- Rendben.
- Harmadszor és legutoljára. Nen keverünk bele senkit. Ha valamelyikőnk nyer azé lesz Shalen, de senkivel semmit nem tesz.
- Ezzel én is tisztában voltam - állt fel.
- Nem fejeztem be. Ezzel a harccal vetünk véget valaminek. Vagy te megbosszulod Yumit vagy én apánkat és anyánkat. Nem könyörülünk, mert az a gyengeség jele. Ha te vagy én mégis ehhez folyamodnánk, akkor a másik megöli azt a személy, aki könyörült.
- Rendben - mondta majd kimentünk le a többiekhez.
- Mi megbeszéltük azt, amit kellett. Veletek is van pár dolog, amiről beszélnünk kell.
- Sofy hova fogsz menni és hová viszed Jinxet magaddal? - kérdezte a húgom.
- Keletre innen. Vagy húsz mérföldre.
- Induljatok! - adtam ki a parancsot mire bólintva elmentek - Ti hova mentek?
- Hozzánk - mondta Sin.
- Az hol van?
- Shalen nyugati széle a tenger mellett. Kábé 6-7 mérföld innen.
- Megfelel. A legfontosabb. Ha valamelyikőtök a közelünkbe jön vagy leállít - kezdte Flan.
- Az meghal. És nem fog érdekelni, hogy ki lesz az a személy. Sok sikert Flan - fogtam vele kezet.
- Neked is Remi - mondta a szemembe nézve majd elmentek. Ledobtam magam a kanapéra és ásítottam egyet.
- Te ki volt az a valaki? - kérdezte Honu.
- Kicsoda?
- Az aki ezt a hatalmas sziklát ideküldte.
- Mondtam. Elvtársunknak a lánya. Illetve Flannak meg nekem.
- Hogy hívják?
- Nem mindegy?
- Milyen fajba tartozik? - kérdezte.
- Egy istennek a lánya. Égi.
- Istennek a lánya?
- Van egy alap akit nem látunk a nagy Isten avagy Crimson. Nah van az időjárásnak, a felszínnek, a természetnek, a vizeknek satöbbi.
- Az menő. És az a lány melyik?
- Az apja a felszínnek az anyja a növényvilágnak az istene.
- Két isten?
- Örökös. Mint te.
- Készültél holnapra?
- Eleget. Most meg csak pihenni akarok. Holnap reggel 7 órakor induljatok. Az elég lesz. Ha nem akartok az idegbeteg énemmel találkozni ami nem ajánlatos. Én felmegyek aludni ti meg csináljatok amit szeretnétek.
- Már 8 óra van. Nemsokára mi is fekszünk.
- Két nap múlva találkozunk - mondtam majd felmentem aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése