21. rész

Hát sziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijasztok :) Elérkeztünk vörös holdhoz végre. Sajnálom, hogy csak most hozom, de nem ment nagyon a net a gépen, telefonon meg hülye html kódosan kéne írnom amit viszont nem tudok, a tablet meg kissé bajos(betört a képernyője) így nem tudtam sehol sem írni. És őszintén elmondom ennek én örülök a legjobban(márminthogy itt vagyunk), mert végre egy ideig nem kell fillereket írnom. Vörös hold után nyomozás következik be, még nem tudott titkokra derül fény és minden hülyeség. De elég is a szóból kezdődjön a 21. rész, azaz vörös hold napja :D

S elérkezett a várva várt nap, hol Shalen két félje megküzdik. Eldől, hogy ki nyer, eldől, hogy ki áll bosszút, eldől, hogy ki hal meg. De mi lesz akkor, ha valaki ezt mind félbeszakítja, s mégsem következik be semmi?... 

*Vörös hold napja*

*Remilia szemszöge*

- Nah nekünk menni kell - mondta reggel hétkor Emiko. - Hello.

- Hello. Hey - húztam vissza  - Vigyázz rájuk! Komolyan mondom. Ne jöjjenek a közelünkbe!

- Persze - mosolyodott el. - Sikert habár amennyi edzettél, nincs nagyon rá szükség.

- Ne legyél abba biztos. Flandre erős főleg úgy, hogy 3 klónját külön edzette. Nah most már menjetek.

- Szia Remilia! Sikert! - kiáltották utánam mikor kimentek amire még visszaköszöntek.

Kinéztem az ablakon és láttam, amint eltűnnek a rengetegben. Nah, enyém a ház. Mit csináljak 12 órán át, míg feljön a hold? Körbenézhetnék a többiek szobájában. Öntöttem egy kis teát az egyik pohárba majd felmentem. Csak a túlélésért kell vért innom, miért igyak mindig, mikor ez is finom? Elsőnek az Emiko szobáját néztem. Mikor bementem szemem szám elakadt. Okey tudtam, hogy Emiko eléggé démon, de azta. Könyvek démonokról, írások démonokról, rajzok démonokról. Varázs és vadászkártya mindenütt. Ez igen. Csak a végén ne hogy olyan okos legyen, mint Reimu. Apropó, Em után Reimu és a lányok szobáját néztem meg. Hát, róluk valami ilyesmit gondoltam. Az ágyakra nagy szép betűkkel fel van írva a nevük. Sinénél zenekották, ruhák és sminkek mindenütt. Reimunál könyvek és könyvek és zongora. Karinánál papírok gyönyörű rajzokkal, valamint varázslattal? Az utóbbin meglepődtem és felvettem egyet. Nem is annyira rossz még félig helyesen is írta le. Viszont a varázslat leírása a Reimuénál jobb és egyszerűbb. Mikor Sofy és Jinx szobájába értem akaratlanul is röhögőgörcsben kötöttem ki. Hát gondoltam, hogy Sofy utál, de azt, hogy ilyen viccesen, azt nem.

A falára konkrétan Remilia halála rajzok voltak kitéve és egy olyan Flanról és rólam ami miatt beállt a röhögés nálam.

- Istenem de hülye! - nevettem tovább majd éreztem ahogy a szemem bevörösödik. 

Jah igen. Attól, hogy én itt nevetek, még vörös hold marad. Sofy után Jinx helyére néztem. Neki fegyverek és lőszerek voltak mindenütt.

Sakuya szobálya általános volt. Beértem Honu és Horu szobájába. Nem volt nehéz megkülönböztetni mivel a szoba egyik fele fekete, a másik fehér volt. Átlagosan volt berendezve, semmi bravúr semmi nagy dolog nem volt, a legfontosabb dolog csak két kép volt. Az egyiken ketten voltak. Aranyos testvérpár, fekete és rózsaszín ruhákban ekkor még szárnyak nélkül, akik teljesen egyformák. Mi is ilyenek voltunk, csak a miénket nem lehet megjavítani.

A másikon a családjukkal voltak. Összeillő egy család. Látszik, hogy Horu viselkedett inkább nagy testvérként, de így nézve nem nagyon foglalkozhattak vele. Még hogy mi vagyunk Flannal a mintatestvérek! Inkább ők. Végül az én szobámba mentem. Mit is mondjak róla? Egy nagy ágy, könyvespolcok, egy ruhásszekrény, egy asztal székkel és egy éjjeliszekrény. A falak világoslilák, a padló szürke. Az ami fontos itt, az éjjeliszekrény tartalma. Millió képet rejteget benne. Baba Flandre, ő és én, hárman Yumival, anyáékkal, hülye képek, amin össze vagyunk verve(aminek a másolatát amúgy a gyermek védelmiseknek el is küldtünk, de gőzünk sincs, hogy miért nem jöttek), családi fotók, Emikoval készült fotók meg minden más. Spirálkörröl készített, vagy minden másról készített rajzok vagy esetleges képek. Az én dalom, Flandre dala, minden itt van. A szadistább Flan dalok, minden. Mi lett volna, ha nem így nevelnek? Mi lett volna, ha nem vámpírnak születünk? Túl sok a "ha" szócska. Ránéztem az órára. Ilyenkor általában az van, hogy eltelt már az egész óra, de mi a való világban élünk, ahol nem telt el több idő 4 ótánál azaz maradt még hátra 8...

*Hiába minden, nem változtathatunk azon, hogy kik vagyunk. Hogy minek születtünk. Hogy mit tettünk. Hogy mivé lettünk. 2 hét telt el Yumi halála óta, azóta nem beszéltünk Flandréval. Nem érhetek hozzá, nem szólhatok hozzá, nem tehetek vele semmit. 2 hét telt el, és tegnap volt vörös hold. A kőszobában ébredtem és semmire sem emlékeztem, mint ahogy szokott lenni. Kisétáltam a nappaliba ahol egy egészen furcsa látvány fogadott. A szüleink holtan, előttük Flandre véresen remegve áll. Ránéztem. Gondolkodás nélkül megöleltem viszont anyáék vérének a szagát éreztem rajtuk. Mikor elléptem kérdőn felé fordultam.

- Vörös holdat láttál? - kérdeztem mire bólintott - Te ölted meg őket!

- Mi? Nem dehogy! Vagyis...

- Flan hogy tehetted?!

- Nem én voltam! Illetve nem csak én!

- Kicsoda volt még akkor?!

- Te!

- Én? - kérdezte nevetve - Csakis én voltam persze csak is én!

- Miért nem hiszel nekem?!

- Flandre a vérük van rajtad! Nem tudod letagadni!

- Rajtad is ott van!

- Arról én tudnék! Hogy tehetted ezt?

- Miért nem szóltál a holdról?!

- Mert nem is akartad, hogy hozzád szóljak!

- Nem úgy értem! Miért nem szóltál eddig a vörös holdról?!

- Mert nem akartam, hogy egy idegbeteg szadista állat váljon belőled! - ordítottam a képébe - Takarodj innen!

- Mi?

- Azt mondom tűnés! - löktem ki az ajtón, mire megütött... *

- És így válik egy kapcsolat utálattá - bólintottam.

*Több órán át gyilkoltuk egymást. Erősebb és gyengébb csapások érintettek engem, és Flandrét is. És én vagyok az a jó testvér, aki elsőnek kihozza a sírást a húgából? Kötve hiszem. Már egy másik bolygóra is átmentünk, ahol viszont végzetes csapást. Körbenéztem majd megláttam egy vulkánt amibe beledobtam. Tudtam, hogy még 26 évig ott fog lenni, de nem valószínű, hogy ki is szabadul. Nem mehetek vissza és nem is akarok. Cror már alapból a sok faj miatt szinte lakhatatlan. Sok várost nem észleltem, csupán egyet. Felérepültem. Láttam ahogy az emberek boldogok még a vérfarkasok sem nagyon garázdálkodnak. Viszont túlzottan szabad minden. Nincs irányító.

- Elkéne ide egy vezető. Még ki is lehetne belőle valamit hozni ha tennének valamit - mondtam majd megváltoztattam - ha tennék valamit...*

- És így alakult Shalen a mai fejlett várossá - ittam a teámba.

*Unalom, unalom, unalom. Ezért rendeztem versenyt. Shalen alapítása, azaz 495 éve nem történt szinte semmi sem. Illetve dolgom az lesz, mégpedig az, hogy Emiko nevelőszüleit megölni. Majd pont a őt ölném meg, na az kizárt!

- Hogy állnak? - kérdeztem a verseny egyik segédjét.

- Öten maradtak kisasszony.

- Értem - dőltem hátra.

495 év alatt sok minden történt. Átvettem a vezetést, helyretettem a várost, kiírtottam a vérfarkasokat. Shalen fejlett város, az egyetlen a bolygóján, Krayen. Én maradtam egyedül életben a Scarlet családból, mindenki más halott. Három lány rontott be az ajtón.

- Ááá megjött a három legjobb. Aimi, Chino és Katsumi.

- Mehetnek? - kérdezte újra a segédem mire bólintottam.

Hátradőlve néztem a harcot, s közben egy nagy robbanást hallottam. Elküldtem egy másik segédet, hogy nézze meg mi történt. Visszatérve. A legjobbnak Aimi tűnt, amin nem is lepődtem meg. Emiko egy másik széken ült messze és játszott. A következő pillanatban a plafon beszakadt. Azt hittem, hogy maradt még egy versenyző, de nem. Egy fiatal démonűző kezdte el kergetni Emikot egy gumikalapáccsal. Ez még nagyon nem is avarna, viszont az akivel érkezett annál inkább. Előtörtek a régmúlt emlékei, nem tehettem mást, így felálltam és előreléptem pár lépést, tartva a tíz méter távolságot. Látván a reakciómat a többiek inkább távolról nézték mi történik.

- Mit keresel itt?

- Gondoltam megnézem milyen a verseny és elfoglalom a jogos helyemet itt - mondta vigyorogva, s körülötte még füst volt.

- Azt hittem meghaltál. Még a kaszás sem akart elvinni, Flandre.

- Biztos nem akart a szárnyaim miatt megölni, nővérkém - lépett elő sárga(!) szemekkel valamint kristály(!!!) szárnyakkal.

- Mi lett veled?

- Vulkánba dobtál 495 éve. Úgy gondoltam kiszabadulok. Valamint szereztem egy démonűző szövetségest. Köszönj szépen a nővéremnek, Maomy! Hát nem aranyos kis emó démonűző! Ugye Remilia? És veled mi történt?

- Láthatod. Mivel nem kellett az idióta húgommal foglalkoznom, így felépítettem egy várost. Ha nem lettetek volna vele talán már régóta meglenne - mondtam gonosz mosollyal, mire nekem támadott. Három órás harc következtében Aimiék meghaltak, Flandre súlyosan megsebesült, én pedig vesztettem...*

- És így ér véget egy történet rossz befejezéssel - álltam fel, majd erős fájdalom hasított belém. Az óra kongott tizenhetet. Az ablakhoz álltam - És elérkezett.

A felhők mögül elő bújt a hold. Most még kevésbé volt teljesen vörös. Mikor belenéztem, a testem elvesztette felette az irányítást, a szemem bevörösödött. Nem tudtam magam irányítani, csak egy dolgot tudtam. Ma vörös hold van és meg kell ölnöm a húgomat. Elindultam az Uninhabited Forest felé. Mikor odaértem Flandre elfogott, s közben a szemei sárgák voltak. Előjött még kettő, majd a földről felszállt egy szemforgatva, aki csettintve eltüntette őket.

- Tisztességesen azért.

- Saját akartuk is van - vont vállat - Tiszta idióták. Hát ez is eljött. Mivel töltöttél 12 órát?

- Körbenéztem a házban. Eszembe jutott pár emlék is.

- Mikor megvádoltál? Vagy mikor behajítottál abba a nyamvadt vulkánba? Vagy esetleg mikor legyőztelek?

- Mindhárom.

- Ismerlek. Csodálkozom, hogy az eddigi vörös holdakkor miért nem harcoltunk - mondta.

- Kimit láttad?

- Láttam. Szaladt valamerre. Sok sikert Scarlet Devil.

- Neked is, Sister of Scarlet.

És jön a három klón gonosz vigyorral. Sirály. Elsőnek ráhagytam mondván támadjon. Sőt inkább a klónok támadjanak. Az egyiknek lézer. A másiknak lézer bomba. A harmadiknak erősebb danmaku támadás. Kerülgettem mosolyogva, gondolván csak ennyire képesek. Hát nem. Az egyik mögém ugorva elkapott. A második felfelé mutatott, mire felnéztem. Lézerbombák mindenütt. Dupla sirály.

- Mi a baj Remilia? - kérdezte közelről Flandre - Csak nem lebecsültél minket? A másiknak csak egy taps és lezuhan rád az összes.

- Ugye te sem becsültél alá engem? - tettem fel én is egy kérdést gonoszul mosolyogva. A hátam mögött lévő klónt egy lánc átszúrta. Mikor eltűnt hátrébb ugrottam.

- Arra a klónra várnom kell mire újra előhívom. Lánctámadás. Okos - mondta Flan - Viszont valamire nem gondoltál.

Tapsolt egyet mire felnéztem. A klónok közül egy Flandre mögül integetett, a másik belém szúrta a karmait.

- Akkor én azt mondom. Elég a játékból! - kiáltottam, mire a hátam mögött egy nagyobb szárny aura keletkezett valamint a spirális köröm megnőtt.

- Spirális szárny? - kérdezte és közben oldalra döntötte a fejét.

- Nem találtam neki nevet de akár az is lehet - mondtam.

Nekihajítottam egy lándzsát amit kikerültek. Úgy látszik neki is lett egy kedvenc klónja. Végül is, ha Emikonak lehet egy kedvenc kártyája akkor miért ne? Megint belém szúródott egy karom. Körülöttem egy gyilkos kristály aura jelent meg, ami megölte azt a klónt. Az utolsó klón maga olyan erős, rafinált és hülye volt, mint Flandre. Kíváncsi leszek ki győz...

*Maomy szemszöge*

- Ahhhhhhh - dőltem hátra fáradtan a barlangban - Álmos vagyok. Vajon Flandre nyer? Habár amennyit edzett velem a meg a klónjaival biztos.

- Reggelt! - köszönt valaki mögöttem álmosan mire felpattantam.

- Jinx? Hogy? Mit keresel itt?

- Sofy is itt van.

- Mit kerestek itt?

- Ez a búvóhelyem.

- Nem, az enyém! - kiáltotta.

- Az enyém!

- Nem!

- De!

- Nem nem nem!

- Gyerekes vagy! - mondtam.

- Te vagy a gyerekes!

- Mind a ketten azok vagytok! - kiáltotta be Sofy.

- Jó én ilyen hülyével nem leszek itt! Császtok - köszöntem majd elmentem.

Elindultam. Hogy lehet valaki ennyire hülye? Habár, engem Flandre szokott mindig lehülyézni. Vámpírok vannak mindenmerre én meg itt járkálok. Valahogy csak túl élem. Mindegy.

Mikor sokat járkáltam egy nagy robbanás jött Flandréék helyéről. Oké, tudom, megtiltották, hogy odamenjek, de mégis. Mi a halál történt?! Remilia? Vagy Flandre? Nem, erősek, de még ők sem csinálnak ilyet. Szaladásba kezdtem. Mikor odaértem mind a ketten kidőlve voltak. Ki a halál volt ez? Mi történt?

- Mit csináltatok? - kérdeztem zömmel magamtól. Mozgásokat hallottam mögöttem, így fogtam Flandrét, és hazavittem.

*Honu szemszöge*

- Ééééééééééééés itt lakunk! - nyitotta ki az ajtót Sin.

Wow. Rózsaszín és kék minden mennyiségben. Ez tiszta poén. Leültünk.

- És amúgy hogy kerültetek ide? - kérdeztem.

- Ha valakit kicsapnak és a szüleik elküldik lakás is kell - vont vállat Reimu.

- Kicsaptak?!

- Engem nem! Sint meg a gimiből Karinát meg az első osztályból. Mikor 17 évesek voltak. 

- Várjunk! 17 évesen kezdted a középiskolát, Karina meg az általánost?

- Gyújtogatásért kicsapták mind a kettőjüket. Egybe volt a két suli.

- És elküldtek titeket - mondta Emiko - És te?

- Ááá. Szerinted hagytam őket elmenni? Mentem velük. Igaz, hogy én akkor már a gimit is kijártam... De elvoltunk. Utána jöttünk ide! És már egy éve lakunk itt. Utána jöttetek ti.

- És te Sakuya? - kérdezte Karina.

- Menekülni akartam. Ugyebár volt egy barátom San Franciscoban.

- Az a bizonyos Adam?

- Aha. Nah a családom komplett idiótának nézett, mivel hittem a természetfeletti lényekben. Vámpírok, vérfarkasok, szellemek, tündérek és minden más lényben hittem ahogy a húgom is. Támaszkodhattam volna Aikora...

- Az ki? - kérdezte Sin.- A húgom. Támaszkodhattam volna rá, de nem tettem, mivel egy kicsit. Nagyon nagyon kicsit. Kit áltassak egy nagy ribi volt. Valahogyan felfedeztem azt a lyukat.

- A térelválasztó Shalen és San Francisco között? - kérdezte Horu.

- Igen. Nekem egy lyuk. Nah, kicsit fájt utána a lábam miután leestem - mondta mire felröhögtünk - , de láttam, hogy hol vagyok. Shalen. Kérdeztem valakit, hogy hol vagyunk, megmondta kérdeztem, hogy mik élnek itt, teljesen hülyének nézett. Miután megmondtam, hogy x fényévnyire vagyok innen megválaszolta. Megkérdeztem, hogy hol lehet állást kapni, megmutatta az utat. 3 állás közül lehetett választani. Unikornis kaksi takarító, boszorkányalany, vagy személyzeti vezető. Miután mondtam, hogy melyiket kérem még vagy hússzor megkérdezték, hogy biztos-e. Akkor még nem értettem, hogy miért, végül, miután megláttalak titeket meg hallottam híreket erről a helyről, tudtam, hogy őrültek közé keveredem - fejezte be, mi meg már fetrengtünk a röhögéstől.

- Emiko? - kérdeztem.

- Mind végig itt éltem. Rossz dolgokkal, de itt éltem.

- Te tudod, mi volt 5 éve?

- Mikor Flandre betört? Persze, ott voltam. Maomy megütögetett egy gumikalapáccsal.- Ez kész - röhögött tovább Reimu - És mi volt?

- Semmi megutálták egymást és ennyi. Remilia mondott Flandréra jó sok szidalmat meg alázást, de azért durva volt. És ti angyalok?

- Reimuék után jöttünk nem sokkal. Miután Horu lezavarta a dolgokat apáékkal és száműztek őket meg fogságba ejtették eljöttünk. Mielőtt felrobbantja az Angyalok Birodalmát lebeszéltem róla. Hallottunk Shalenről idejöttünk és ennyi.

- Nekem ennyi. Téged más dolog miatt száműztek.

- Az más - nevettem el magam kínosan.

- Micsoda? - vigyorgott Karina.

- Drágalátos Honu barátunk túl gyorsan lesz szerelmes.

- Ez nem igaz.

- De igaz. 1 hétig jártok és már is hozzá akarsz menni? Kijelented, hogy már pedig úgy lesz utána meg kiderül, hogy a családi titkokat is elmondtad nekik?

- Payton igen is helyes volt.

- A másik dolog az, hogy nekem Jacobként mutatkozott be.

Este pizsiben folytattunk ilyen beszélgetéseket.

- És Honu neked ki tetszik?

- A srác a boltból.

- Szerelembe esni gyengeség. GIRLPOWER! - kiáltotta Reimu majd lepacsizott Emikoval.

- Tényleg akartam kérdezni! - csapta magát fejbe Sin. - Ti hogy ismertétek meg Remiliát?

- Anyáékon át - vont vállat Em.

- Felrobbantottuk egy házsort - vigyorgott Reimu majd megint dőltünk a röhögéstől.

- Én a Sofyéra meg a Jinxére emlékszem. Sofyt kiszúrta, hogy egy másik vámpír is itt van és utálta. Jinx meg rajta lógott, hogy kémkedjen Sofynak - bólogatott Emiko.

- Én a házban mikor megjelentem az állásra.

- Phuuuuuu a miénk az valami nagyon epic - röhögtem fel, Horu meg kiment a mosdóba lezuhizni.

- Mi volt?

- Oké megjöttünk és tébláboltunk Shalenben. Nekimentem annak a hülyének és azt mondtam neki, hogy bocsi kislány. Kérdeztem, hogy nem tudta-e véletlenül, hogy merre kell lakást venni vagy már nem is emlékszem. Megmondta, hogy hol. Bementem, ki fogadott? Remilia. Néztünk egyet, hogy mi van utána mondta, hogy 512 éves és itt ő a főnök. Annyira égtem.

Javába nevettünk, mikor egy robbanást hallottunk meg. Mind kérdőn fordultunk az ablak felé. What the fuck? Odarohantunk, majd Horu kijött a fürdőből.

- Mi ez? - kérdezte.

Elindultunk arrafelé. Mikor odaértünk egy alak éppen a fán ugrált el. Már csak Remiliát láttuk eszméletlenül. Ezt Flandre csinálta? Hol van? Vagy meghalt? Vagy mi van mi történt? Hirtelen golyólövések érkeztek felénk, pontosabban a lábunkhoz. Egy fáról jött. Azt, hogy ki lőtte, nem tudtuk, nem ismertük fel az alakját. Magas, kecses, bizonyára lányról lehet szó. Szeme vörösen izzott. Szoknyában valamit egy pólóban volt, ezt még ki lehetett venni. 

- Hey! Gyere már! Sietnünk kell, mert még megtámadnak a vámpírok és húszat nem tudsz egyszerre legyőzni! - ugort hozzá egy másik lány. Ő is magas volt, de alacsonyabb kicsit. Egyberuhában volt majd ránk nézett.

- Máris! - bólintott. A vörös hold "mellett" látva teljesen kirajzolódott az alakjuk, viszont a vaksötétségben nem láttunk semmi színt sem. Utoljára ránk nézett, megcsillant a vörös szeme majd elugrottak. Ahogy a vörös hold "előtt" ugrottak el, láttam még valamit. A magasnak hosszú rózsaszín haja volt, az alacsonyabbiknak, ha jól láttam valamilyen sötét árnyalatú. Remiliát keltegettük fel, de nem ébredt. Nem tudtam rajta segíteni egyenlőre. Emiko tanácsára visszavittük gyorsan a házba és nem nyúltunk hozzá, ne hogy bántson. Sinékhez mentünk vissza. Vágni lehetett a feszültséget a szobában. Egy lövés érkezett az ablakhoz amihez egy cetlit tettek rá. 

Vigyázzatok a vámpírokkal! Nem mi robbantottunk semmit.

RUI,TH

Kik ezek?