Sziasztok! Mint ígértem itt a rész. Még mindig beteg vagyok valamennyire, így nem tudom mikor jön a kövi. Remélem tetszeni fog ;)
- Karina ez akkora beszólás volt tegnap! - röhögtem Sinnel.
- Karina ez akkora beszólás volt tegnap! - röhögtem Sinnel.
- Kajak megkérdezted, hogy járnak-e? - kérdezte Jinx.
- Hát nah, most mért ne?
- Mert kinyírnak! Ennyire még én sem vagyok hülye!
- Ti kértétek, hogy valaki kérdezze meg!
- Hülyeségből! - mondtam Sinnel.
- Ohayo - köszönt Remilia álmos fejjel.
- Reggelt!
- Nah rájöttetek végre, hogy mi az a noncomminal? - mosolygott gúnyosan.
- Nem. Mit? - kérdeztem. Ő erre legyintett ilyen hagyjuk formában.
- Vedd le ezt a szart a karomról - mosolygott.
- A kötést? Minek?
- Mert tudom mozgatni a karomat - mondta mire gyorsan levettem. - Kösz. De hiányzott ez!
- Elhiszem.
- Jusson eszembe - csettintett, majd az egyik kezével Sint, a másik kezével Karinát vágta nyakon.
- Ezt mért kaptam? - nyögött fel Sin fájdalmasan.
- Biztos járnak. Tudom, hogy a te idióta agyszüleményed volt a tegnapi. Ennyire ne nézz hülyének, kérlek.
- Lányok! - rohant oda hozzánk Reimu. - Láttuk Hanát meg Kimit Emikoval!
- Hol?!
- Főerdő, 4. kerület - jött Emiko is oda.
- Indulás! SOFY NE ALUDJ! MEGYÜNK!
- Jövök már nem kell ordítani!
Elindultunk. Közben egy vonyítást hallottunk, de nem a Főerdő felé.
- Hey, Remilia! Nem arra kéne mennünk? - kérdeztem a vonyítás irányába mutatva.
- Nem.
- De miért? - lepődtem meg, mire Emiko hátrafordulva repült tovább.
- Hana tud klónt létrehozni és az által más alakját felvenni. Ergo nem lenne értelme arra menni, mert addig elmenekülnének - mondta Emiko.
- Te tudsz repülni?! - kérdezte mindenki tőle, kivéve Remilia(mily meglepő).
- Persze. Csak nem sűrűn használom, mert energiát merít. Maomyval is mindig a levegőben küzdök meg.
- Ezt ti eddig nem szúrtátok ki? - fordult hátra már Remilia is.
- Szerinted azt figyeltük, hogy ki tud repülni? - kérdezte Sin.
- Ki tud még innen? - kérdeztem. Meglepően tapasztaltam, hogy Sinen és Karinán kívül mindenki tudott.
- Ez nem ér! - kiabálták egyszerre.
- A varázssuliban megtanították a végzősöknek hogyan kell repülni. Nem csoda, hogy tudok - mondta Reimu.
- De ők ketten emberek! - mutatott Karina Jinxre és Sakuyára.
- Majd megtanítalak titeket rá, de ne itt kezdjetek már el veszekedni! - mondta Remilia vörös szemekkel, majd visszafordult.
- Azért! De tényleg ti ketten hogyan tudtok? - kérdezte szomorúan Sin, mire Horu és én félrekaptuk fejünket. Sajnos kiszúrta. - TI! Ti tanítottátok meg nekik?!
- Aha - motyogtuk.
- Minket miért nem?!
- Sosem kértétek! - mondtuk nekik.
- Kuss legyen már! Mindjárt ott vagyunk! Ha meghallanak benéztük az egészet! - fordult hátra Remilia, mire mind csendbe maradtunk.
Nemsokára odaértünk, de nem volt ott senki sem. Viszont vagy két perc múlva Jinx fejét Remilia lehúzta. Hát jól tette, majdnem eltalálta valami bomba.
- Kösz - nyögte ki nehezen. A következő pillanatban viszont Kimi és Hana előjöttek.
- Üdv a Főerdőben! - köszöntött minket Hana.
- Csá! Mizu? - kérdezte Sin mire értetlenül néztünk rá. - Most mi van? Nem lehet megkérdezni?
A következő pillanatban viszont már Kimi a földön landolt, mögötte Emiko intett egyet nekünk. Hát, rá sem nagyon figyeltünk. Viszont Hana akkor már neki esett. Em viszont simán visszatartotta, a szeme sárgán villogott.
- Elintézed vagy menjek? - kérdezte Remilia.
- Nekem mindegy - válaszolt Emi. Remilia elindult arra megfogta Hanat és egy fához szorította.
- Most mond meg míg nyugodt vagyok. Hol van Rin?
- Nem köpöm be azt, aki segíteni akar!
- Hana, ha a nyakadhoz hajolok vége az életednek ugye tudod? Nem most kell elkezdeni úgy viselkedni, mint egy hű szolga.
- A húgom életben marad akkor is, ha én meghalok!
- Akarsz ízelítőt a lassú, fájdalmas halálodból? - kérdezte Remilia, Hana viszont meg se szólalt. Hát, nem ezt kellett volna tennie. - Hallgatás beleegyezés.
- Ez hülye - mondta a három boszi, mikor Remilia Hana nyakához hajolt és beleharapott. Én indultam volna, de Emiko visszahúzott és a fejét megrázta.
- De megöli! - suttogtam értetlenül.
- Akkor már én is halott lennék - válaszolt nyugodt hangnemben, mire szemem szám elakadt.
- Nos, köpsz vagy nem? - kérdezte Remilia véres szájjal, Hana viszont megrázta a fejét és látszott már alig bírja el magát. Vámpír társunk is megrázta a fejét, majd elengedte, így Hana a földre zuhant. - Te bajod.
- Te nem vagy normális! - mondta Reimu, mikor Remilia odajött. Meghúzta a vállát, ahogy láttam tett az egészre.
- Nem fog átváltozni vámpírrá? - kérdeztem.
- Nem adtam be neki vámpírmérget. Ayame megölne érte. Horu vidd őket gyorsan vissza Ayameékhez! - mondta majd megtörölte a száját.
- Milyen volt? - kérdezte Sofy kíváncsian.
- Átlagos - nézett vissza Remilia Hanara , akit a tesóm emelt fel éppen. - A.
- Pozitív vagy negatív?
- Negatív.
- Az AB pozitív jobb - mondta Sofy, mire a másik vámpír is bólogatott.
- Ismerek olyat akinek az van.
- Emikot? - kérdeztem, mire Em kínosan elnevette magát.
- Aha.
- Tényleg? - kérdezte Sofy, majd odament Emikohoz és beleharapott az ujjába.
- Hey! Nem én vagyok az ebéd!
- Tényleg az.
- Ti nem vagytok komplettek - mondtam.
- Hogy bírtad magad visszafogni? - kérdezte Reimu.
- Veletek élek egy házban. Kell ennél több?
- Azért rendes vér volt a szádban. Azt hogy bírod ki?
- Nem a kedvencem az A negatív. Emikonál nehezebb volt.
- Fájt is - fogta meg a nyakát Em.
- Te kérted!
- Te kérted?! - fordultunk Emikohoz mind.
- Inkább meghaltál volna?
- Tudhattad volna a vércsoportodat!
- Tudok én neked olyat mondani, aki belőled ivott, te meg belőle!
- Belőled?! - fordultunk Remiliához, aki kínos mosollyal megvakarta a fejét.
- Ő kérte!
- Te mondtad neki. Utána kérte meg ő, hogy igyál belőle.
- Ki igyon Remiliából, mi van? - kérdeztem teljesen összezavarodva.
- Mindegy. Régi sztori - mondta majd Horuhoz fordult, aki időközben megjött. - Horu a dologhoz szólva. Ha tartod a szád vissza állhat a rend.
- Én tartom a szám, de ez nem a te érdeked véletlenül?
- Közöd van hozzá?
- Nincs.
- Tartod a szád, vagy nem?
- Tartom.
- Nah akkor - fordult felénk, akik ott áltunk azt sem tudva miről van szó. - Annyi biztos, hogy vagy a Mágus-tónál, vagy a folyóknál, vagy a hegyeknél van Rin és Rina. A csapatfelosztás változik. Én-Emiko, Honu-Horu, Jinx-Sofy, Sin-Sakuya, Karina-Reimu azaz a régi. Mi Emmel megyünk a hegyekhez. Horu és Honu a Poln folyó déli részére.
- Ami Shalentől keletre van? - kérdezte Honu.
- Aha. Sofyék az északi részére. Sinék a Mágus-tó nyugati, Reimuék a keleti részére mennek. Átmenni másik helyre tilos!
- Ahoy! - köszönt valaki a fáról, mire odakaptuk a fejünket.
- Mi van Maomy? - kérdezte Emiko lenézően.
- Ahoy! - köszönt valaki a fáról, mire odakaptuk a fejünket.
- Mi van Maomy? - kérdezte Emiko lenézően.
- Nyugi már! Még nem találtátok meg őket?
- Hana és Kimi megvannak már. Hana igaz szenvedett egy kis vérveszteséget - néztem Remiliára aki bólogatott - , de amúgy jól vannak.
- Remilia akarok neked valamit mondani - mondta Maomy, majd odament és a fülébe súgott valamit. VOLNA, ha Sin nem szól bele.
- Hana és Kimi megvannak már. Hana igaz szenvedett egy kis vérveszteséget - néztem Remiliára aki bólogatott - , de amúgy jól vannak.
- Remilia akarok neked valamit mondani - mondta Maomy, majd odament és a fülébe súgott valamit. VOLNA, ha Sin nem szól bele.
- Milyen szerelmi vallomásról van szó? - kérdezte, mire Remilia testéből valami vörös láncszerűség tekerte át Sint, aminek a hegyes vége a nyakához irányult.
- Egyéb beszólás? Nem csak egy láncom van ilyen téren. Sin ne kapálózz, annál erősebben fog szorítani!
- Nincs - ráztuk meg a fejünket, majd Mao megsúgta azt, amit akart.
- Komolyan?! - nézett meglepett arccal Maomyra aki bólogatott. Válaszul ő is súgott neki valamit, amire Mao bólintott majd elment. Sinről a lánc letekeredett vissza Remiliába.
- Menjetek előre én még Emmel akarok valamit beszélni! - adta ki Remilia a parancsot, mire elmentünk mindannyian.
- Komolyan?! - nézett meglepett arccal Maomyra aki bólogatott. Válaszul ő is súgott neki valamit, amire Mao bólintott majd elment. Sinről a lánc letekeredett vissza Remiliába.
- Menjetek előre én még Emmel akarok valamit beszélni! - adta ki Remilia a parancsot, mire elmentünk mindannyian.
*Remilia szemszöge*
- Ébren? - kérdezte Emiko leülve a földre.
- Aha. Oda akarok menni!
- Miért nem békültök ki akkor, ha annyira látni akarod? - kérdezte lefeküdve, belemenve a lényegbe. Legszívesebben rávágtam volna, hogy kényes téma, de... Em már tud arról, hogy Flan erősebb, mint én. Hogy erősebb, mint Yumi. Hogy életben van. Legalább egy ember tudja a teljes igazságot. - Nem muszáj elmondanod.
- Érdemelsz egy teljes igazságot, ha már tudod a nagyját. Ez hosszú lesz - ültem le én is. - Elsőnek is. Kibaszott nagy bűntudatom van amiatt, amiket még Flandre születése előtt mondtam. "Nekem nem kell egy hülye tesó!", "Nincs szükségem rá!", "Mindig sírna, minek kell még egy gyerek?" és a társait mondtam. Aztán egyszer véletlen kimondtam azt, hogy bárcsak meghalna. Elég erősen beletrafáltam. Flan halva született. Azért ott voltam az ajtónál hallgattam, mit mond az orvos. Mikor mondta, hogy halott, bementem. Már magam sem emlékszem, miket mondtam, de felkelt. Nem tudom miért, biztos nem azért amiket mondtam, de felkelt. Azután kimondhatatlan bűntudatot éreztem, hogy lehet amiatt halt meg majdnem, amiket mondtam. Aztán este jött a vörös hold. Mikor az ágyához mentem full véresen immár szárnyakkal ő megmondjam mit csinált?
- Mit?
- Nevetett. Igazából nem is szerettem egy ideig, amíg egyszer külön büntetést kaptam és ő látott el.
- Külön büntetést? Azt akarod mondani, hogy... - ült fel Emiko meglepett arccal, mire bólogattam.
- Vertek minket azután, miután látták, hogy vámpírok vagyunk. Mármint, Flanon még nem lehetett látni, csak annyit, hogy vörös a szeme és hegyes a foga. Aztán láttam egy olyan lányt, akinek ugyanolyan szárnya volt, mint nekem. Elmentem hozzá Flandréval, de már mikor látta őt, frászt kapott tőle. Nem értettem mért, mikor ugyanúgy nézett ki, mint most. Elmondta nekünk, hogy mik is vagyunk. Ugye Flandrénak csak 5 éve jött ki a szárnya, neki még 500 akárhány éve nem volt. Mikor vörös holdkor megölte anyánkat féltem, hogy mit csinálhatna bárkivel, ha már az első vörös holdkor ilyet tett. De, mikor rájöttem, hogy elvileg megöltem őt, egy kicsit elkeseredtem. Shalent két hónap alatt elfoglaltam, rá két évre viszont rájöttem, hogy kibaszottul de hiányzott Flan. Mikor felkeltem, nem volt ott, mikor kajáltam, nem volt ott. 5 éve, mikor megjelent, jogosan örültem. Reménykedtem benne, hogy megbocsát, csak...
- Csak mi?
- Láttam a szemében valamit, és nem a sárga színt, az nem érdekelt igazából. A gyűlöletet. Nah az már érdekelt! A bűntudat nem hagyja, hogy kibéküljek vele. 5 éve nem érdekelt, hogy kinek van igaza anyáék halálával, nekem vagy neki, leszartam. Ha nem láttam volna azt a gyűlöletet a szemében, már nem lenne háború. Ez az egész igazság - álltam fel.
- Menjünk oda! - állt fel ő is.
- Nem muszáj neked is jönnöd. Mao is ott van.
- Kit érdekel? A húgod!
Elindultunk arra. Mikor odaértünk, egyből bementem. Mao észrevett minket, Flandrénak a karját kötötte éppen be. Ő viszont nem szúrt ki.
- Én ehhez nem értek! Nem tudok kötést csinálni.
- Hagyd akkor! - szólt rá Flan, majd Maomy felállt.
- Majd én megcsinálom - ültem le, mire Flan odakapta a fejét.
- Te?
- Én! - válaszoltam mosolyogva.
- Azt hittem meghaltál!
- Egy robbanástól? Kérlek. Ugye nem te csináltad?
- Nem. Nem tudod ki csinálta?
- Gőzünk sincs - fordultam Emikohoz aki a falnak dőlve állt.
- Szia Em.
- Csá.
- Ugye mondtál valamit Maomynak, mielőtt kidőltél két és él napra.
- Aha - válaszolt mikor a karját kötöztem.
- Szerintem ő félrehallott, mert olyan nincs, hogy O-sama, csak Onee-sama.
- Onee-samat mondtam.
- Tudod egyáltalán mit jelent.
- Téged - mondta, mire bólintottam.
- Engem ne hívj úgy, hogy Onee-sama. Sose szerettem.
- Jól van. Mit csináltok? - kérdezte majd elengedtem a karját.
- Ugye tudod, mit jelent az, hogy noncomminal?
- Elkötelezettségi problémák. Miért?
- A hülyék azt hitték, hogy járunk Emmel. Amúgy csak Em, Rin és Horu tudja, hogy élsz.
- Értem.
- Amúgy csak Rinat és Rint keressük. Hanat és Kimit már megtaláltuk. Hana igaz szenvedett egy kis vérveszteséget, de jól vannak Kimivel.
- Mit csináltál?
- Nem akarta elmondani hol van a húga. Demonstráltam a halálát.
- Beleittál?
- Beléd is ittam már, te is belém, mikor nem volt kajánk.
- Az nem azért volt. Te kérted, hogy igyak beléd, hogy tudjam milyen a vér íze. Te meg agyon voltál verve alig volt benned vér azért ittál belém.
- Sík az agyam nem emlékszem semmire már.
- Inkább bomlik az agyad. Kevered a dolgokat.
- Hülye.
- Mit?
- Nevetett. Igazából nem is szerettem egy ideig, amíg egyszer külön büntetést kaptam és ő látott el.
- Külön büntetést? Azt akarod mondani, hogy... - ült fel Emiko meglepett arccal, mire bólogattam.
- Vertek minket azután, miután látták, hogy vámpírok vagyunk. Mármint, Flanon még nem lehetett látni, csak annyit, hogy vörös a szeme és hegyes a foga. Aztán láttam egy olyan lányt, akinek ugyanolyan szárnya volt, mint nekem. Elmentem hozzá Flandréval, de már mikor látta őt, frászt kapott tőle. Nem értettem mért, mikor ugyanúgy nézett ki, mint most. Elmondta nekünk, hogy mik is vagyunk. Ugye Flandrénak csak 5 éve jött ki a szárnya, neki még 500 akárhány éve nem volt. Mikor vörös holdkor megölte anyánkat féltem, hogy mit csinálhatna bárkivel, ha már az első vörös holdkor ilyet tett. De, mikor rájöttem, hogy elvileg megöltem őt, egy kicsit elkeseredtem. Shalent két hónap alatt elfoglaltam, rá két évre viszont rájöttem, hogy kibaszottul de hiányzott Flan. Mikor felkeltem, nem volt ott, mikor kajáltam, nem volt ott. 5 éve, mikor megjelent, jogosan örültem. Reménykedtem benne, hogy megbocsát, csak...
- Csak mi?
- Láttam a szemében valamit, és nem a sárga színt, az nem érdekelt igazából. A gyűlöletet. Nah az már érdekelt! A bűntudat nem hagyja, hogy kibéküljek vele. 5 éve nem érdekelt, hogy kinek van igaza anyáék halálával, nekem vagy neki, leszartam. Ha nem láttam volna azt a gyűlöletet a szemében, már nem lenne háború. Ez az egész igazság - álltam fel.
- Menjünk oda! - állt fel ő is.
- Nem muszáj neked is jönnöd. Mao is ott van.
- Kit érdekel? A húgod!
Elindultunk arra. Mikor odaértünk, egyből bementem. Mao észrevett minket, Flandrénak a karját kötötte éppen be. Ő viszont nem szúrt ki.
- Én ehhez nem értek! Nem tudok kötést csinálni.
- Hagyd akkor! - szólt rá Flan, majd Maomy felállt.
- Majd én megcsinálom - ültem le, mire Flan odakapta a fejét.
- Te?
- Én! - válaszoltam mosolyogva.
- Azt hittem meghaltál!
- Egy robbanástól? Kérlek. Ugye nem te csináltad?
- Nem. Nem tudod ki csinálta?
- Gőzünk sincs - fordultam Emikohoz aki a falnak dőlve állt.
- Szia Em.
- Csá.
- Ugye mondtál valamit Maomynak, mielőtt kidőltél két és él napra.
- Aha - válaszolt mikor a karját kötöztem.
- Szerintem ő félrehallott, mert olyan nincs, hogy O-sama, csak Onee-sama.
- Onee-samat mondtam.
- Tudod egyáltalán mit jelent.
- Téged - mondta, mire bólintottam.
- Engem ne hívj úgy, hogy Onee-sama. Sose szerettem.
- Jól van. Mit csináltok? - kérdezte majd elengedtem a karját.
- Ugye tudod, mit jelent az, hogy noncomminal?
- Elkötelezettségi problémák. Miért?
- A hülyék azt hitték, hogy járunk Emmel. Amúgy csak Em, Rin és Horu tudja, hogy élsz.
- Értem.
- Amúgy csak Rinat és Rint keressük. Hanat és Kimit már megtaláltuk. Hana igaz szenvedett egy kis vérveszteséget, de jól vannak Kimivel.
- Mit csináltál?
- Nem akarta elmondani hol van a húga. Demonstráltam a halálát.
- Beleittál?
- Beléd is ittam már, te is belém, mikor nem volt kajánk.
- Az nem azért volt. Te kérted, hogy igyak beléd, hogy tudjam milyen a vér íze. Te meg agyon voltál verve alig volt benned vér azért ittál belém.
- Sík az agyam nem emlékszem semmire már.
- Inkább bomlik az agyad. Kevered a dolgokat.
- Hülye.
- Ahhjj fáradt vagyok!
- Most aludtál át pár napot! - nevettem fel. - Ettél már?
- Nem. Nem vagyok éhes. Se vérre se semmire.
- Azért egyél majd... Mi viszont mennénk meg kell keresnünk még őket. Elleszel?
- Persze - mosolygott Flandre. - Sziasztok!
- Hellósztok - köszöntünk Emikoval majd kimentünk.
- Örülsz? - kérdezte mire bólintottam.
- Persze - mosolygott Flandre. - Sziasztok!
- Hellósztok - köszöntünk Emikoval majd kimentünk.
- Örülsz? - kérdezte mire bólintottam.
- Ha a hülye nem fog enni, én fogom belé gyömöszölni a kaját.
Nemsokára a hegyekhez értünk. Szokás szerint semmit sem találtunk. Muszáj itt lenniük. Érzem, hogy itt vannak. Pár perc múlva viszont egy kés száguldott volna az arcomba, ha nem fogom meg. Elvigyorodtam, majd megszorítottam a kést. A másik kezemmel pedig kihúztam. Eléggé éles volt, így elkezdett a kezem vérezni.
- Te neked semmi sem fáj? - kérdezte Rin, aki mellett Rina állt.
- De, van ami fáj, csak nem a nyamvadt kis késed fog megölni.
- Hanaék merre vannak?
- Örülj, hogy Hana él egyáltalán - szólalt meg Emiko is.
- Miért?
- Mondjuk úgy, ha AB vércsoportja lenne, nem élne már.
- Te beleittál a nővérembe?
- Természetesen. Emiko, Rinat elintézed? - kérdeztem, majd Rina virággal takart szeméből valami kezdett előjönni.
- Mi az isten?! - hőkölt hátra Em, utána meg hátraugrottunk. Konkrétan egy harmadik szem nőtt ki egy olyan drótszerűségen. Harmadik szem? Ismerős ez nekem valahonnan...
- Elintézem. Simán.
- Ha megtetted, hozd ide Ayamet! - adtam ki parancsba, majd a szemem vörösbe változott és Rinnek ugrottam.
Nem hazudok, élveztem. Mindig meg akartam Rinnel küzdeni úgy, hogy ne érdekeljen a következménye. Ha meghal, meghal. Ígyis túl sokat tud Flanról meg rólam. Az, hogy honnan, jó kérdés. Emiko viszonylag hamar harcképtelenné tette Rinat, és elindult Ayamehoz. Mire visszanéztem épphogy megfogtam Rim támadását.
- Jobb lenne, ha inkább arra figyelnél, amerre én vagyok - mondta, mire majdnem kifordítottam a karját. Sajnos csak majdnem.
- Neked meg inkább figyelni kéne, nem szövegelned.
Ahogy láttam Rinen, nála vérre ment az egész. Ő azt hitte, hogy nyer, én meg tudtam, hogy nyerek. Felnéztem a napra. Már éreztem, hogy minél hamarabb elkéne ezt rendezni, vagy elájulok. És akkor történt az, hogy Rin a kést a nyakamhoz tette. Vámpíroknak három gyengepontja van. A Nap, a folyóvíz(valakinek a rendes is) és a nyakuk. A sebünk lehet, hogy öngyógyuló, de a nyakunknál nem ez van. És Rin ezt pontosan tudta. A vér már folyt a nyakamból, alig tudtmlam valamit csinálni. Akkor történt az, hogy Rint valaki elrúgta előlem.
- Sin rúgás, hehehe!!!!! - röhögött Sin.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem hátrafordulva. Mindenki ot volt már.
- Semmi köszönöm?
- Köszi, mindegy. Válasz?
- Találkoztunk Emikoval. És nem találtunk semmit. Inkább idejöttünk - mondta Honu. - És ha nem jöttünk volna, már rég a pokolban lennél a társaid között.
- Eresszetek el! - vergődött Rin, akit Sin, Karina és Reimu fogott vissza.
- Ezek már tudnak repülni? - kérdeztem.
- Rávezettük őket, hogy hogyan kell.
- Rin! Elég volt! - szállt fel Ayame.
- De Rinat és Hanat oda tudnám vezetni a fajukhoz!
- Már nem azért! - szólalt fel Reimu. Ééééééééés kezdődik a három órás monológja. - De utána néztem az állítólagos "fajuknak". Ami már kihalt. Gőzöm sincs, hogy hogy maradtak életben, de a fajuk kihalt. A Fajok Könyvében sincs benne.
- Három Fajok Könyve van a világon. Hol tudtad megnézni? - kérdezte Horu.
- Az első az öt tanácsnál, a második elpusztult, a harmadikat elloptam, szóval... - meséltem el röviden.
- Satori fajba tartoznak! - mondta Rin.
- Onnan volt nekem ismerős a harmadik szem! - csettintettem, majd egy árnyékos helyre mentem.
- Tartoznak a fenét! Max rokoni kapcsolat, semmi több! Azoknak alap a harmadik szem, és az által van gondolatolvasó képességük.
- Rin. Menjünk haza - mosolygott rá Ayame. - Szerinted ott érdekli a többieket érdekli, hogy ők ketten milyen faj? Nem.
- Hey Rin! - szóltam utánuk, mielőtt elindultak volna. Odadobtam neki a kést, amit elkapott. - Ez a tied, nem az enyém.
- Emberek! Húzzunk haza, mert éhes vagyok! - jelentette ki Sakuya.
- Én nem - vontam vállat.
- Mert te már bezabáltad Hanat.
- Nekem meg nem adtál belőle - duzzogott Sofy.
- 250 éves korom óta mungo gyümölcsön élek. Azóta nem ittam emberi vért ezt úgy fogd fel.
- Ne hazudj! - szólt kíméletlenül közbe Emiko, mikor már majdnem otthon voltunk.
- Tessék?
- Ne hazudj! - ismételte meg magát, mikor bement az ajtón.
- Mikor ittam én emberi vért?
- 5 éve - jelentette ki, mire kínosan elröhögtem magam.
- Az más volt.
- Kíváncsi vagyok, mikor fogsz megint - mondta majd felment a szobájába.
Hát, ez tökéletes végszó volt a napra.
- Semmi köszönöm?
- Köszi, mindegy. Válasz?
- Találkoztunk Emikoval. És nem találtunk semmit. Inkább idejöttünk - mondta Honu. - És ha nem jöttünk volna, már rég a pokolban lennél a társaid között.
- Eresszetek el! - vergődött Rin, akit Sin, Karina és Reimu fogott vissza.
- Ezek már tudnak repülni? - kérdeztem.
- Rávezettük őket, hogy hogyan kell.
- Rin! Elég volt! - szállt fel Ayame.
- De Rinat és Hanat oda tudnám vezetni a fajukhoz!
- Már nem azért! - szólalt fel Reimu. Ééééééééés kezdődik a három órás monológja. - De utána néztem az állítólagos "fajuknak". Ami már kihalt. Gőzöm sincs, hogy hogy maradtak életben, de a fajuk kihalt. A Fajok Könyvében sincs benne.
- Három Fajok Könyve van a világon. Hol tudtad megnézni? - kérdezte Horu.
- Az első az öt tanácsnál, a második elpusztult, a harmadikat elloptam, szóval... - meséltem el röviden.
- Satori fajba tartoznak! - mondta Rin.
- Onnan volt nekem ismerős a harmadik szem! - csettintettem, majd egy árnyékos helyre mentem.
- Tartoznak a fenét! Max rokoni kapcsolat, semmi több! Azoknak alap a harmadik szem, és az által van gondolatolvasó képességük.
- Rin. Menjünk haza - mosolygott rá Ayame. - Szerinted ott érdekli a többieket érdekli, hogy ők ketten milyen faj? Nem.
- Hey Rin! - szóltam utánuk, mielőtt elindultak volna. Odadobtam neki a kést, amit elkapott. - Ez a tied, nem az enyém.
- Emberek! Húzzunk haza, mert éhes vagyok! - jelentette ki Sakuya.
- Én nem - vontam vállat.
- Mert te már bezabáltad Hanat.
- Nekem meg nem adtál belőle - duzzogott Sofy.
- 250 éves korom óta mungo gyümölcsön élek. Azóta nem ittam emberi vért ezt úgy fogd fel.
- Ne hazudj! - szólt kíméletlenül közbe Emiko, mikor már majdnem otthon voltunk.
- Tessék?
- Ne hazudj! - ismételte meg magát, mikor bement az ajtón.
- Mikor ittam én emberi vért?
- 5 éve - jelentette ki, mire kínosan elröhögtem magam.
- Az más volt.
- Kíváncsi vagyok, mikor fogsz megint - mondta majd felment a szobájába.
Hát, ez tökéletes végszó volt a napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése